Útikalauz spirituális stopposoknak

Te is régóta keresgélsz már?

Bizonyára van már tapasztalatod a spirituális ismeretek megszerzésében, a témában fellelhető helyek keresgélésében. Na hát nem vagy egyedül! :)


Mivel ez egy olyan terület, amivel nem találkoztunk az iskolában, ritka kivételtől eltekintve szüleinktől sem igen hallhattunk róla, ezért az erre a témára érdeklődővé vált egyén többnyire egyedül kezdi keresgélni, merre, hogyan juthatna okosításra, tanításra. A legtöbb ilyen keresgélő szinte ugyanazon az úton halad, ne adj'Isten csetlik-botlik végig, mint hasonló keresgélő társai. Lehet, hogy Te szerencsésebb voltál, és első perctől kezdve megfelelő és hiteles tanítóra akadtál, de milyen a kiváncsi nebuló? Azért még jobbra-balra kikacsint, hátha ott zöldebb a fű, gyorsabban érik a gyümölcs, netán könnyebb a tanulás...

Mindenesetre összeszedtem néhány pontban, mik azok a tipikius utak, ahol a spirituálisan fejlődni szerető emberek általában elindulnak. Ezek az utak nem jók vagy rosszak, nem is kívánom ezért minősíteni azokat, inkább csak fellebenteni róla a fátylat, hogy mennyire felszínesek, avagy hasznosak.

************************************************************

Egyik ilyen, szinte elsődlegesen induló információszerzés a keresgélés az interneten. Mivel a világhálón ma már felbecsülhetetlen mennyiségű információ található, ezért teljesen bizonyos, hogy ezoterikus, spirituális témákban is bőven fogunk találni olvasnivalót. Sőt, lehetnek területek, melyekkel kapcsolatban a bőség zavara fog elárasztani minket.És éppen itt a bökkenő!
Vajon melyik információ hiteles? Melyikre van éppen szükségem? A találomra kiválasztott irányzatok jó irányba visznek-e, vagy egyáltalán visznek-e valahová? Szóval nyilvánvaló a probléma a találomra történő internetes keresgéléssel: bár valóban nagyon szórakoztató és érdekes is lehet, de nincs benne rendszer, az ember csak tapogatódzik és előbb-utóbb teljes lesz benne a káosz.


Kicsit tradícionálisabb módszernek számít ma már, hogy könyvesboltok ezoterikus irodalommal feltöltött polcain kutakodunk és többé-kevésbé érzés alapon vásárolunk. Félreértés ne essék, én is imádok könyvesboltokban barangolni, keresgélni! Ha az ember rábukkan egy-egy régóta áhított könyvre, vagy kedvenc írójára, szeretett témájára, az óriási boldogságot tud adni!
De! Te mindig tudtad, hogy mit keresel, vagy inkább céltalanul bolyongtál? Ha tudtad, hányszor találtad meg? Ha megtaláltad, hányszor voltál elégedett és hányszor csalódtál? Nem, természetesen le ne szokj a könyvekről! De biztos, hogy a fejlődéshez elegendő a találomra történő olvasgatás?


A következő, már merészebb lépés a különböző csoportok felkeresése. Na ez érdekes tapasztalásokat hozhat, jót és rosszat egyaránt! Mert amekkora boldogság rokon lelkekkel egy ilyen csoportban találkozni, ugyanakkora trauma lehet idegen, netán valamilyen szélsőséges csoportba bekerülni. Persze lehet próbálkozni több ilyen csoport megkeresésével, de olykor a sok negatív élménybe nagyon bele lehet fáradni. Kicsit aranymosás jelleget ölthet a dolog, mire sikerül megtalálni a számunkra megfelelőt. Ha viszont megtaláljuk a nekünk ideális csoportosulást vagy társaságot, akkor érdemes ott lehorgonyozni és a felemelő és fejlesztő élményekben elmerülni. Ilyenkor csak egy valamire kell odafigyelni, ne legyen a tanításban helyben járás, egy helyben topogás, történjen előrelépés, fejlődés, haladás.


Útunk során az egyik legbiztosabb találkozási pont a különböző tanfolyamok felfedezése. Ez teljesen rendben van, hiszen életünk során a legtöbb információt és tudást különböző iskolákban szereztük meg, illetve mélységekbe menő ismeretszerzést már rendszerezett tanulmányokból sajátíthattunk el. Egy valamire viszont nagyon fontos odafigyelni!
Ha bármelyik tanfolyam egyedül üdvözítőnek kiáltja ki a saját módszerét, ott érdemes rajta elgondolkozni, akarunk-e a saját kárunkon, esetleg drága pénzért valamilyen dogmatikus képzésen részt venni.


És van még egy újabban igen népszerű módja a spirituális útkeresésnek: a személyes tanácsadó felkeresése. Na már most.. hangsúlyozottan utalnék az eddig leírtakra! Ki az a tanácsadó?? (gyógyító... látó... beavató... megvilágosító... tanító... mester... guru... vagy mai divatszóval: coach...) Mert ha hiteles, érett, tiszta és szakavatott emberről van szó, akinek munkásságát akár referenciák alapján is ismerhetjük, akkor jó. Ha még fiatal a tanácsadó, de ilyen hiteles mestertől tanult, szakavatott képzéseken vett részt, látszik rajta, hogy nyugalmat árasztó, megbízható, akkor is lehet jó. De ha bármi rossz érzésed van a személlyel kapcsolatban, túlzott titokzatosságot, esetleg félelmet gerjeszt maga körül, akkor gondold meg....


Amit mindenképpen tudnod kell, ha ilyen jellegű tanácsadásra mégy manapság valakihez. Ez nagy valószínűséggel egy személy szűrője lesz, aki a saját tapasztalásain keresztül ad majd tanácsot. Meghallgat, értékeli amit hallott, aztán mond valamit, ami a saját hitét és értékvilágát tükrözi. Ez lehet hogy jó neked, lehet, hogy nem. Honnan tudod? Onnan, hogy tudsz-e vele azonosulni? Tudod-e a sajátodnak érezni? Ha igen, szerencséd volt, jó emberhez mentél. Ha nem... hát tanulópénzt fizettél.
Tudod mi a legjobb tanács?
Amit kívülállóként önmagadnak adnál! Vagy amit a legjobb barátodnak mondanál, ha ő lenne a te bőrödben és te a helyzetet kívülről láthatnád.


Persze ez többnyire nem ilyen egyszerű. Ezért megnyugtatlak, vannak nagyszerű tanácsadók! Csak óva intettelek, hogy kiléte felől alaposan tájékozódjál!






*************************************************************






De van egy jó hírem számodra.


Akarod tudni, mi az?


A jó hír az, hogy minden megtanulható.


Képes lehetsz pl. saját érdek és érzelmi rendszereden kívülre lépni és saját, önmagad felsőbbrendű énjeként önmagadra vagy helyzetedre tekinteni, majd arról döntést hozni.


Na de erről még beszélgetünk...

Spirituális tévutak, avagy merre megy az út az erdőbe....

Talán segítséget nyújthatok Neked, ha összegzek néhány spirituális tévutat és tévhitet, ami szinte menetrendszerűen ismétlődve újra és újra felbukkan a megvilágosodást keresők világában.


Az első ilyen, ami már-már irritálóan bántó tud lenni a szememben, az az álspiritualizmus. Amikor emberek úgy viselkednek, öltöznek és beszélnek, ahogyan szerintük egy spirituális embernek illik. Áhitatos csöndben, révült tekintettel, mesterkélten monoton, vagy más természetellenes módon mondják el a mondandójukat, közben színpadias pózokban tetszelegnek önmaguknak. Ez természetesen fényévekre van a valódi spirituális felismerésektől, egy valóban spirituális ember életvitelétől.


A második téveszme: csak szenvedéseken keresztül szerezhető valódi spirituális tudás. A szenvedésnek és a tudásnak semmilyen módon nincs köze egymáshoz. A szenvedéssel semmiféle tapasztalatot sem szerzünk spirituálisan, legfeljebb annyit, hogy rájöjjünk: nem kellene hagyni, hogy szenvedjünk, nem kellene hagyni, hogy bántsanak bennünket, hanem tovább kellene lépnünk a szenvedés meggyógyítása, az életünk javítása felé. Nyugodtan fogj gyanút, ha olyan mesterre akadsz, aki szerint a szenvedés büntetés, a fájdalom természetes, és a változtatás és gyógyítás helyett tűrnöd kell.


A harmadik tévhit, az Add meg Uram de azonnal spiritualitás. Ma egy olyan kultúrában élünk, ami mindennél jobban díjazza a sebességet, az azonnali eredményt, a több feladat párhuzamos végzését, az információk őrült gyors áramlásának őrült gyors felfogását. Ez a módszer azonban nem húzható rá a spirituális fejlődésre, ezt az utat nem lehet sem villámsebességgel, sem gyorstalpalón végigjárni. Ha mégis így próbálja valaki, egyenes úton lesz az első téveszme felé.


Következő tévút: Ha ezzel a területtel foglalkozom, mindenképpen tanító, gyógyító, vagy más spirituális munkás kell hogy legyek. Ez természetesen óriási tévedés! Manapság rengetegen dolgoznak saját tudatosságukon úgy, hogy távolról sem ez a kenyérkereső foglalkozásuk. Ha a spirituális úton haladva megérint a vágy, hogy segíts másoknak ugyanezen az úton, elképzelhető, hogy ilyen foglalkozásra térsz át. De ezt csak akkor tedd, ha ez a vágy valóban belülről jövő, ha hívás értékű. Elképzelhető, hogy már eddig is valamilyen hasonló területen dolgoztál, csak a végső kiteljesedéshez hiányzott a spirituális megvilágosodottság.
Nagyon valószínű, hogy a spirituális életfeladatod tökéletesen illeszkedik már a jelenlegi életedhez is, hiszen már eddigi tapasztalataid is részét képezik jelen életed feladatának.


Ötödik téveszme azt elhinni, hogy csak egy szent és megvilágosító út van! Sajnos ebbe a tévedésbe naponta halnak bele emberek, pedig az igazság az, hogy számtalan szent út létezik, amelyek ugyanazt az igazságot tanítják, csak más szavakkal. Persze a számtalan igaz út létezése sajnos nem zárja ki a számtalan csalás, félrevezetés és kamu létezését sem. Lehet hogy egyszerűbb lenne, ha valóban csak egy út létezne, de így legalább megmarad a szabadságunk, hogy mi magunk dönthessük el, melyik úton járjunk.
Nekem az a javaslatom, hogy ha az út amit választottál azt tanítja, hogy mindenki más hülye, esetleg meg is kellene őket téríteni, onnan inkább menekülj. És akkor még ki sem térnem az "öljük meg őket, mert mást követnek" típusú hitekre! Az igazi spirituális utak nem ítélnek el senkit, nem kényszerítenek semmire, legfőképpen pedig nem ölnek.


Hatodik rettenetes téveszme: A kiválasztottság komplexus. Ez már nagyon sok bajt hozott eddig is az emberiségre! Ha úgynevezett tömeges kiválasztottsági komplexusról van szó, akkor tagjai hiszik önmagukról, hogy a "mi csoportunk" spirituálisan fejlettebb, erősebb, megvilágosodottabb, vagy egyszerűen csak jobb, mint bármely másik csoport. Ha egyéni ez a komplexus, akkor annak viselőjének rögeszmés meggyőződése, hogy egyedüli megváltója lehet az emberiségnek, egyedüli útmutatója, akit az emberiségnek kötelessége követnie. Az ilyen kiválasztottsági komplexusban szenvedő egyének sokszor nem riadnak vissza szélsőséges módszerektől sem annak érdekében, hogy minél több követőre tegyenek szert.
Fontos különbség van aközött, hogy valaki felismerte a számára legmegfelelőbb utat, vagy azt hiszi, hogy övé az egyetlen.


A végére hagytam egy amolyan halálos vírust, a Megérkeztem a spirituális út végére szindrómát. Ennek a változatnak kedvenc mondata: Én már előző életeimben megvilágosodtam és most csak tanítani és gyógyítani jöttem vissza a Földre.
Számtalan módon lehetne eret vágni ezen a fajta állításon, de talán a legegyszerűbb kérdés, hogy ott ahol, és úgy, ahogyan most él, tényleg a legmegfelelőbb helye és módja az emberiség megsegítésének?
Az igazság az, hogy a spirituális fejlődés abban a pillanatban megáll, ahogy ez a hiedelem kikristályosodik a pszichében, amikor úgy gondoljuk, elértük a végcélt.
De ez már talán inkább pszichiátriai probléma.


Természetesen ez nem egy átfogó elemzés volt a témával kapcsolatban, inkább csak egy kis csokor a leggyakoribbakból. Ha keresed az utad, remélem egy-két támpontot adhattam számodra.