Ténylegesen és legfőképpen, hogy akkor most van, vagy nincs szabad akarat?
Világéletemben szabad akarat elvű voltam, és mélyen hittem, hiszem, hogy az ember dönthet sorsa felől, maga határozza meg önmaga szabad akaratát, és önmaga teremti meg, irányítja élete fonalát.
Jó... de hány százalékig? Hány százalék a szabad akaratom és hány százalék a külső, rám kényszerített erő? Ha van ilyen külső erő, ami engem bizonyos cselekvésre kényszerít, akkor én cselekedtem "szabad akaratomból", vagy a külső erő determinált erre, tehát semmi köze az egésznek a szabad akarathoz? Az egyetlen elfogadható magyarázat az, hogy a cselekvés szabadsága nem egyenlő az akarat szabadságával. A cselekvés számtalan módon kényszeríthető, az akarat viszont még a kényszerített cselekvés ellenében is fenntartható. A legvégső esetben is van az akaratnak talán egyetlen szabad választása, mégpedig az "igen", vagy a "nem"...
Kutakodtam egy kicsit a Bibliában, mit mit mond vajon eme örök érvényű tankönyv a szabad akaratról?
Első:
Isten a saját képmására teremtette meg az embert. A főként ösztönöktől irányított állatokkal ellentétben mi hasonlítunk a Teremtőnkre egyebek közt abban, hogy képesek vagyunk szeretni, és van igazságérzetünk. És akárcsak neki, nekünk is szabad akaratunk van.
Második:
A jövőnket nagymértékben mi befolyásoljuk. A Biblia arra buzdít minket, hogy válasszuk az életet, méghozzá úgy, hogy hallgatunk Isten szavára, vagyis önszántunkból engedelmeskedünk neki
Na ez már egy kicsit sántít nekem, mert az önszántamból való engedelmeskedés, számomra nem pontosan a szabad akarat szinonimája! Igaz, hogy látszólag szabad akaratomból, mivel "önszántamból" döntök az engedelmesség mellett, de mintha némi külső ráhatást érzékelnék a dolog mögött..
Harmadik:
Nem a sors határozza meg, hogy valami sikerül-e, vagy sem. A sikerért meg kell dolgozni. „Mindazt, amit kezed megtehet, tedd meg a te erődből” – szólít fel a Biblia . Azt is leszögezi, hogy „a szorgalmasnak tervei biztosan hasznot hoznak”
Nos, ezek már valóban életrevaló tanácsok és útmutatások, arra intenek, hogy szabad akartunkból dönthetünk a küzdelem mellett. Sokkal jobban tetszik, mint a jól tartott "isten madárkái", akik ne gondoljanak a holnappal, valamit úgyis kapnak enni.
Na és van még egy, számomra igen kétes mondat a Bibliában a szabad akaratról:
A szabad akarat értékes ajándék Istentől, mivel így egész szívünkkel szerethetjük őt – azért, mert erre vágyunk
Ezek után én arra a konklúzióra jutottam, hogy a szabad akarat mibenlétét mégsem a bibliában kell keresni.
Van egy vicc:
"Vettem a gyerekemnek egy összetörhetetlen játékot. Láss csodát... Az összes többi játékát azzal verte szét! "
Lehet, hogy a gyerekeknél kell keresni, mi is az a szabad akarat? :)
Azt elfogadjuk, ha valaki súlyos betegséggel születik, talán egész életében csak fekszik, az ő élete meg lesz határozva, neki nincs a saját életére szabad döntése, vagy akarata. Talán még azt is elfogadnánk, hogy ha valaki egy nyomortelepre születik és ott nevelkedik, akkor olyan hatások érik, hogy sohasem, vagy csak nagyon nehezen találja meg a felemelkedés útját, és talán sohasem érti meg igazán a kulturált, civilizált életet. De valamiért a saját életünkben nem szeretnénk elfogadni, hogy nincs döntésünk. Mert ha így lenne megállna a küzdelem, elveszne a cél, odalenne az élet. Mert hogy minek... úgyis meg van írva....
Akár hiszünk az eleve elrendelésben, akár a szabad akarat harcosai vagyunk, el kell fogadni, hogy az útunk eléggé széles sztrádán vezet, lehet ide-oda csapongani rajta, lehet megállni, pihenni, vagy visszafelé menni, a száguldó akadályok elől félrehúzódni, vagy ügyesen kikerülni, de én hiszem azt is, hogy akár az egész sztrádát újra lehet építeni...
Buddha szerint minden ember önmaga börtöne és minden embernek joga van a szabadulásra. Hm... elgondolkodtató!
És akkor a film:
Morpheus: Pontosan tudom, hogy mire gondolsz. Elmondom, miért vagy itt. Azért, mert tudsz valamit. Bár nem tudod megmagyarázni, de érzed. Érezted egész életedben. Valami baj van a világgal. Nem tudod mi az, csak azt, hogy van. Mint egy szilánk az agyadban… ami megőrjít. Ez az érzés hozott el hozzám. Tudod, hogy miről beszélek?
Neo: A mátrixról?
Morpheus: Akarod tudni, hogy mi is az? A Mátrix mindenütt van. Körülvesz minket, még most ebben a szobában is. Azt láthatod, ha kinézel az ablakodon, vagy ha bekapcsolod a tévét. Mindig érzed, mikor munkába mész, vagy épp templomba, mikor befizeted az adót. Ez a világ mellyel eltakarják szemed elől az igazságot.
Neo: Az igazságot?
Morpheus: Hogy egy rabszolga vagy Neo. Megkötözve születtél, mint mindenki. Egy börtönben, mely érzékszerveiddel fel nem fogható. Börtön az elméd számára.
Morpheus: Köszöntlek a való világban.
