Sokszor kérnek tőlem álomfejtést, aminek olykor nem szívesen, néha nem is teszek eleget. Nem csak arról van szó, hogy van olyan, amikor nem nekem kell elmondanom az álma értelmét valakinek, hanem az üzenet fontos részét képezi az is, hogy neki kell rájönnie, neki kell felismernie.
A másik ok az, hogy tudom, az egyetemes jelképek mellett teljesen egyéni, az adott személy életéhez köthető szimbólumok is szerepelnek az álomban, melynek teljes értelmét, az értelmezett dolog fajsúlyát a szimbólum alapján csak ő értelmezheti.
Persze segíthetnek a különböző álmoskönyvek is azáltal, hogy a készen kapott értelmezéshez a tudatalatti máris kapcsol egy személyhez kötött értelmet, vagy emléket, ami által máris közelebb kerül az álom megfejtéséhez.
Had osszam meg most veletek saját csodálatos álmomat, melyet Halottak Napjának éjszakáján küldtek nekem.
Álmomban üzenetet kaptam idegen, ismeretlen lényektől, hogy úton vannak, jönnek, várjam őket. Óriási izgalom lett rajtam úrrá, amolyan felfokozott várakozás, mint valami boldog szerelemvárás.
Nyoma sem volt félelemnek, csak kíváncsisággal vegyült örömnek.
Éreztem álmomban, hogy nem holmi ufók, földönkívüli lények üzenetét kaptam, hanem valamely más dimenzióban létező különleges entitásokét.
Amikor megérkeztek, teljesen emberszerűek voltak. Kicsit magasak, szépek, kecsesek, de teljesen emberiek. Arra gondoltam, vajon az én agyam teszi-e őket ilyenné, vagy ők alkották nekem ezt a formát, vagy talán tényleg ilyenek?
Egy hangszert adtak a kezembe, amilyet még soha nem láttam. De, mivel az álmok ilyenek, amint megmutatták hogyan kell, máris tudtam játszani rajta.
És itt jött a csoda! Egy hatalmas zenekarrá álltak össze, engem is maguk közé vettek, és elkezdtünk együtt valami csodálatos zenét játszani. Az élmény elmondhatatlan és valószínűleg még sokáig fog bennem visszatérni, sokáig fog a tudatalattimban létezni.
Mit gondolsz? Mi volt számomra az üzenetük, mielőtt útra keltek volna, teljesen felkavart érzések közt itt hagyva?
Mielőtt felébredtem még azon gondolkoztam, hogy igazán megkérdezhették volna! Megkérdezhették volna, hogy akarom vagy sem a tanításukat megtanulni? De nyilván tudták a választ... hát persze hogy igen.
