Spirituális tanítások tömkelege hirdeti, hogy meggazdagodni bűn, az anyagi jólét felhalmozása vétek, a szegénység viszont erény. A tradícionális egyházak ilyen irányú tanításának okát már jól ismerjük, hiszen szegénységben és tudatlanságban élő embereket igen könnyű volt mindig is irányítani.
De egyre inkább tapasztalom, hogy a mai, korszerű szellemtudományi iskolák is képesek hasonló irányba elmenni, még annak az ellentmondásnak az árán is, hogy ugyanezeket a tanokat az régebbi tanítások kapcsán dogmatikusnak kiáltják ki. Aztán mi történik? Szép lassan ugyanannak a dogmatikus süllyesztőnek az útját járják végig. Ennek két oka is lehetséges: az egyik, hogy igen komoly pénzadományokat gyűjtenek be az egyházuk, szervezetük, vagy bármijük számára és ezt muszáj valamilyen eszmével alátámasztani, a másik pedig, az a legegyszerűbb spirituális tanítási módszer, ha nem magyarázunk meg semmit, hanem így van és kész. A gazdagság pedig azért bűn, mert nem tudják megmutatni hogyan lehet elérni, tehát egyszerűbb véteknek kikiáltani és a szegénység szellemi boldogságát hirdetni.
Akkor most ássunk kicsit mélyebbre, hogy is van ez...
Viszonylag sok szellemi tanítás ért egyet abban, hogy tanulni jöttünk a földre, majd tanulmányainkból okulva a jelenlegi vagy egy következő életünkben újrahasznosítsuk azt, majd mindezekre alapozva újabb tanulmányokat folytassunk, ezáltal folyamatosan magasabb szellemei szintekre emelkedjünk. Ez a reinkarnáció általam leegyszerűsített sémája, nem pedig a teorikus magyarázata. Na már most, mit is kell megtanulnunk? Van valami útmutató, vagy tartalomjegyzék? Eldugott ismeretek,vagy mindenki számára leírt elméletek? Kikövezett út, vagy térkép valahol? Nyilván ilyesmi nincs és nem is lesz sehol. Mint ahogy az sincs hogy gazdagnak lenni bűn, szegénynek lenni erény, kék ruhát szabad hordani, pirosat már gyalázat, balról fejt tehén tejét inni istennek tetsző cselekedet, jobbról fejtét már arcátlan istenkáromlás... és így tovább és így tovább, de azt hiszem már érted.
Az emberek azért fogadják örömmel a rendszereknek álcázott dogmatikus ostobaságokat, mert felmenti őket a gondolkodás terhe alól. A nyájszellem mindig is nagy buktatója volt a fejlődésnek, mert amíg egy birka csak az előtte lépkedő birka fenekét nézi, addig csak az előbb említett testrész szellemi színvonalának megfelelő életet tud élni.
De kanyarodjunk vissza a gazdagság-szegénység fogalmához, vagyis bűn-e meggazdagodni vagy istennek tetsző cselekedet-e szegénységben maradni?
Ha mi itt mindannyian Isten önnön képmásaként lettünk megteremtve, és földi tanulásunkkal az isteni egységet is gazdagítva fejlődünk mi magunk is, akkor a legfontosabb szabály pusztán annyi, mi mindenre vagyunk képesek ezen a földi játszótéren, melyen egyetlen igazi tiltás létezik: a másik bábut kiütni tilos! Cizelláltabban: Ne tégy olyat mással, mit önnönmagaddal nem szeretnéd.....
A játszóterünk pedig egy gigantikus társasjáték, sőt még inkább egy globális RPG számítógépes szerepjáték, ahol ügyességünktől és leleményességünktől függően lehet pontokhoz jutni, pénzt paripát fegyvert szerezni, meggazdagodni, vagy vesztesként elkullogni.
Nincs olyan, hogy földi életünkben a szegénységet kell megtapasztalni, hogy fizikai síkon szegénységben élve amolyan jutalomként a szellemi síkon magasabb rendű megvilágosodásokban lesz részünk. A földi élet a megtapasztalás és tanulás útja és hogy hogy melyiket tapasztaljuk majd meg, az leginkább csak tőlünk függ.
Ja, hogy ezt már születésünk előtt eldöntöttük? Igaz, már ott is el lehet szúrni! De a felismerés lehetősége adva van, elvégre tanulunk és fejlődünk, és ma már a legkisebb gyerek is ismeri az "újratervezés" fogalmát.
Ne dőljünk be az eredendő bűn régóta belénk sulykolt butításának! Ne dőljünk be a karma félretanított körforgásának! A karma is csak újrahasznosít és nem büntet. A büntetést csak az emberek találták ki saját maguk és egymás riogatására. Bár vétek az létezik, és a vétkes is fel- és ledolgozza bűneit, ne szűkítsük saját létünk határait saját magunk által felállított korlátokkal!
A játszótér a miénk, a tapasztalás isteni parancs, játsszuk hát a sorsunkat egymás és magunk gyönyörűségére és emelkedésére!
