A harag cseppjei

Egy nagyon érdekes kísérletről olvastam a napokban:

Gates professzor laboratóriumában érdekes biokémiai kísérleteket folytatott. Kimutatta, hogy az emberi szervezetben lelki hatások, érzelmek következtében mérgek termelődnek.

A professzor a következő kísérletet végezte el: cseppfolyós levegő elpárologtatásával –271 Celsius-fokra hűtött le kémcsöveket, s aztán különböző lelkiállapotban lévő egyének leheltek az üvegcsövekbe. Pár perc után az egészséges és normális lelkiállapotú ember kilégzésének párája színtelen cseppek formájában csapódott le a lehűtött üvegcső falára. De ha a kísérleti alany erős haragot érzett abban az időpontban, a lecsapódó folyadék nem színtelen, hanem barna színű lett, bánat esetén szürke, lelkiismeret-furdaláskor pedig rózsaszín. A csapadéknak természetesen nemcsak a színe, hanem a kémiai összetétele is más és más volt. A kísérletek folyamán Gates professzornak lassanként elegendő ilyen anyag állt rendelkezésére ahhoz, hogy tengeri malacokkal végezhessen kísérleteket. Amikor a barna anyagot beoltotta a kísérleti állatba, az eleinte rendkívül ingerlékeny lett, majd valóságos dührohamot kapott, fogaival nekiesett a ketrec falának.

Gates többször megismételte a kísérleteit, és az eredmények reprodukálhatók voltak. Annak az embernek a leheletéből kiválasztott méreg, akiben erős gyűlölet tombolt, a kísérleti állatokat nyomban megölte.

A professzor megállapította, hogy tíz percig tartó erős gyűlölet elegendő mérget tartalmaz ahhoz, hogy azzal több személyt el lehessen pusztítani. Ez a méreg egyike a legerősebbeknek, amelyet a tudomány ismer.

A gyűlölet salakja. Az ember szervezete felszívja az érzelmek, gondolatok hatására képződő mérget, és így önmagát mérgezi meg vele. Ezek a mérgek éppúgy, mint a hormonok, már a legparányibb mennyiségben is igen hatásosak, és salakként gyülemlenek fel a szervezetben.

Valahányszor haragszunk vagy gyűlölködünk, a szervezetünk mérget választ ki.

Ezt a mérget kétségtelenül az ellenségnek szánjuk. Azonban az ember ilyenkor önmaga esik áldozatul, ha nem korlátozza rosszindulatú érzéseit.

Érdekes dr. Vasant Lad közlése, mely szerint az elfojtott mohóság, birtoklási vágy a szívre és a lépre is hatással lehet, az elfojtott félelem és szorongás a veseműködésre, de megváltoztathatja a vastagbél flóráját is. Ennek eredményeképpen a has a képződő gázoktól felfúvódik és fájdalmat okoz (ezt a fájdalmat össze lehet téveszteni a szív- és májbántalmakkal).

Az elfojtott érzelmek az immunrendszerre is hatnak, és ez allergiás reakciókhoz vezethet (por-, virágpor-, ételallergia stb.). Gates professzor kísérleteiből az is kiderült – s megállapítását már sokan igazolták –, hogy a jó hangulat a szervezet számára rendkívül hasznos kémiai anyagokat állít elő, például endorfinokat, amelyek morfinszerű, fájdalomcsillapító vegyületek.

Személy szerint azért örültem ennek a cikknek, mert végre egyre több bizonyítékát látjuk, hogy a tudomány és a misztikum rohamosan közelít egymáshoz.

Elvégre a Föld is "lapos volt" valaha, és őrültnek gondolták azt, aki erről mást gondolt! Pedig egyszerűen csak elfelejtették mindazt, amit korábban már tudtak.

Az emberek az ismert történelmünk előtti korokban tudták és majd újra megtanulják az eddig láthatatlannak tartott energia érzékelését. Lassan ráébredünk, hogy egy ismeretlen világban éltünk mostanáig. A láthatatlan energia felismerése a fizikai világegyetem felfogását is megváltoztatja. Az emberek már elkezdték felfedezni az energia ezen számunkra új formáját, mely a lényegét képezi minden létező dolognak és kisugárzik mindenből, beleértve saját magunkat is. A teljesség igénye nélkül fogalmazva, ez az energia működteti a világot egy bizonyos irányítás alatt.

Gondoljunk az élet összes eseményére. A régi Newton-féle elképzelés az volt, hogy minden véletlenül történik, hogy az ember hozhat jó döntéseket, felkészülhet, de minden eseménynek megvan a maga ok-okozati rendszere, amely független a mi hozzáállásunktól. A modern metafizika legutóbbi felfedezéseinek ismeretében joggal tehető fel a kérdés: nem lehetséges, hogy a világ dinamikusabb ennél? Lehet, hogy alapjaiban valóban mechanikus a működése, de talán finoman reagál a belőlünk kivetülő mentális energiára is! Lehet, hogy bizonyos események bekövetkezését is meggyorsíthatjuk, vagy éppen késleltethetjük, esetleg el is kerülhetjük.



Érdekel ez a terület?

Mert erről a témáról és hasonlókról sok mindent megtanulhatsz egy online tanfolyamon, ahol a spirituális önismerethez szükséges tudnivalókon megyünk végig.

Nézd meg, ha még nem találkoztál vele:


http://spiritmuhelytanfolyam.blogspot.hu/





Legyen szép a napod!

Útikalauz spirituális stopposoknak

Te is régóta keresgélsz már?

Bizonyára van már tapasztalatod a spirituális ismeretek megszerzésében, a témában fellelhető helyek keresgélésében. Na hát nem vagy egyedül! :)


Mivel ez egy olyan terület, amivel nem találkoztunk az iskolában, ritka kivételtől eltekintve szüleinktől sem igen hallhattunk róla, ezért az erre a témára érdeklődővé vált egyén többnyire egyedül kezdi keresgélni, merre, hogyan juthatna okosításra, tanításra. A legtöbb ilyen keresgélő szinte ugyanazon az úton halad, ne adj'Isten csetlik-botlik végig, mint hasonló keresgélő társai. Lehet, hogy Te szerencsésebb voltál, és első perctől kezdve megfelelő és hiteles tanítóra akadtál, de milyen a kiváncsi nebuló? Azért még jobbra-balra kikacsint, hátha ott zöldebb a fű, gyorsabban érik a gyümölcs, netán könnyebb a tanulás...

Mindenesetre összeszedtem néhány pontban, mik azok a tipikius utak, ahol a spirituálisan fejlődni szerető emberek általában elindulnak. Ezek az utak nem jók vagy rosszak, nem is kívánom ezért minősíteni azokat, inkább csak fellebenteni róla a fátylat, hogy mennyire felszínesek, avagy hasznosak.

************************************************************

Egyik ilyen, szinte elsődlegesen induló információszerzés a keresgélés az interneten. Mivel a világhálón ma már felbecsülhetetlen mennyiségű információ található, ezért teljesen bizonyos, hogy ezoterikus, spirituális témákban is bőven fogunk találni olvasnivalót. Sőt, lehetnek területek, melyekkel kapcsolatban a bőség zavara fog elárasztani minket.És éppen itt a bökkenő!
Vajon melyik információ hiteles? Melyikre van éppen szükségem? A találomra kiválasztott irányzatok jó irányba visznek-e, vagy egyáltalán visznek-e valahová? Szóval nyilvánvaló a probléma a találomra történő internetes keresgéléssel: bár valóban nagyon szórakoztató és érdekes is lehet, de nincs benne rendszer, az ember csak tapogatódzik és előbb-utóbb teljes lesz benne a káosz.


Kicsit tradícionálisabb módszernek számít ma már, hogy könyvesboltok ezoterikus irodalommal feltöltött polcain kutakodunk és többé-kevésbé érzés alapon vásárolunk. Félreértés ne essék, én is imádok könyvesboltokban barangolni, keresgélni! Ha az ember rábukkan egy-egy régóta áhított könyvre, vagy kedvenc írójára, szeretett témájára, az óriási boldogságot tud adni!
De! Te mindig tudtad, hogy mit keresel, vagy inkább céltalanul bolyongtál? Ha tudtad, hányszor találtad meg? Ha megtaláltad, hányszor voltál elégedett és hányszor csalódtál? Nem, természetesen le ne szokj a könyvekről! De biztos, hogy a fejlődéshez elegendő a találomra történő olvasgatás?


A következő, már merészebb lépés a különböző csoportok felkeresése. Na ez érdekes tapasztalásokat hozhat, jót és rosszat egyaránt! Mert amekkora boldogság rokon lelkekkel egy ilyen csoportban találkozni, ugyanakkora trauma lehet idegen, netán valamilyen szélsőséges csoportba bekerülni. Persze lehet próbálkozni több ilyen csoport megkeresésével, de olykor a sok negatív élménybe nagyon bele lehet fáradni. Kicsit aranymosás jelleget ölthet a dolog, mire sikerül megtalálni a számunkra megfelelőt. Ha viszont megtaláljuk a nekünk ideális csoportosulást vagy társaságot, akkor érdemes ott lehorgonyozni és a felemelő és fejlesztő élményekben elmerülni. Ilyenkor csak egy valamire kell odafigyelni, ne legyen a tanításban helyben járás, egy helyben topogás, történjen előrelépés, fejlődés, haladás.


Útunk során az egyik legbiztosabb találkozási pont a különböző tanfolyamok felfedezése. Ez teljesen rendben van, hiszen életünk során a legtöbb információt és tudást különböző iskolákban szereztük meg, illetve mélységekbe menő ismeretszerzést már rendszerezett tanulmányokból sajátíthattunk el. Egy valamire viszont nagyon fontos odafigyelni!
Ha bármelyik tanfolyam egyedül üdvözítőnek kiáltja ki a saját módszerét, ott érdemes rajta elgondolkozni, akarunk-e a saját kárunkon, esetleg drága pénzért valamilyen dogmatikus képzésen részt venni.


És van még egy újabban igen népszerű módja a spirituális útkeresésnek: a személyes tanácsadó felkeresése. Na már most.. hangsúlyozottan utalnék az eddig leírtakra! Ki az a tanácsadó?? (gyógyító... látó... beavató... megvilágosító... tanító... mester... guru... vagy mai divatszóval: coach...) Mert ha hiteles, érett, tiszta és szakavatott emberről van szó, akinek munkásságát akár referenciák alapján is ismerhetjük, akkor jó. Ha még fiatal a tanácsadó, de ilyen hiteles mestertől tanult, szakavatott képzéseken vett részt, látszik rajta, hogy nyugalmat árasztó, megbízható, akkor is lehet jó. De ha bármi rossz érzésed van a személlyel kapcsolatban, túlzott titokzatosságot, esetleg félelmet gerjeszt maga körül, akkor gondold meg....


Amit mindenképpen tudnod kell, ha ilyen jellegű tanácsadásra mégy manapság valakihez. Ez nagy valószínűséggel egy személy szűrője lesz, aki a saját tapasztalásain keresztül ad majd tanácsot. Meghallgat, értékeli amit hallott, aztán mond valamit, ami a saját hitét és értékvilágát tükrözi. Ez lehet hogy jó neked, lehet, hogy nem. Honnan tudod? Onnan, hogy tudsz-e vele azonosulni? Tudod-e a sajátodnak érezni? Ha igen, szerencséd volt, jó emberhez mentél. Ha nem... hát tanulópénzt fizettél.
Tudod mi a legjobb tanács?
Amit kívülállóként önmagadnak adnál! Vagy amit a legjobb barátodnak mondanál, ha ő lenne a te bőrödben és te a helyzetet kívülről láthatnád.


Persze ez többnyire nem ilyen egyszerű. Ezért megnyugtatlak, vannak nagyszerű tanácsadók! Csak óva intettelek, hogy kiléte felől alaposan tájékozódjál!






*************************************************************






De van egy jó hírem számodra.


Akarod tudni, mi az?


A jó hír az, hogy minden megtanulható.


Képes lehetsz pl. saját érdek és érzelmi rendszereden kívülre lépni és saját, önmagad felsőbbrendű énjeként önmagadra vagy helyzetedre tekinteni, majd arról döntést hozni.


Na de erről még beszélgetünk...

Spirituális tévutak, avagy merre megy az út az erdőbe....

Talán segítséget nyújthatok Neked, ha összegzek néhány spirituális tévutat és tévhitet, ami szinte menetrendszerűen ismétlődve újra és újra felbukkan a megvilágosodást keresők világában.


Az első ilyen, ami már-már irritálóan bántó tud lenni a szememben, az az álspiritualizmus. Amikor emberek úgy viselkednek, öltöznek és beszélnek, ahogyan szerintük egy spirituális embernek illik. Áhitatos csöndben, révült tekintettel, mesterkélten monoton, vagy más természetellenes módon mondják el a mondandójukat, közben színpadias pózokban tetszelegnek önmaguknak. Ez természetesen fényévekre van a valódi spirituális felismerésektől, egy valóban spirituális ember életvitelétől.


A második téveszme: csak szenvedéseken keresztül szerezhető valódi spirituális tudás. A szenvedésnek és a tudásnak semmilyen módon nincs köze egymáshoz. A szenvedéssel semmiféle tapasztalatot sem szerzünk spirituálisan, legfeljebb annyit, hogy rájöjjünk: nem kellene hagyni, hogy szenvedjünk, nem kellene hagyni, hogy bántsanak bennünket, hanem tovább kellene lépnünk a szenvedés meggyógyítása, az életünk javítása felé. Nyugodtan fogj gyanút, ha olyan mesterre akadsz, aki szerint a szenvedés büntetés, a fájdalom természetes, és a változtatás és gyógyítás helyett tűrnöd kell.


A harmadik tévhit, az Add meg Uram de azonnal spiritualitás. Ma egy olyan kultúrában élünk, ami mindennél jobban díjazza a sebességet, az azonnali eredményt, a több feladat párhuzamos végzését, az információk őrült gyors áramlásának őrült gyors felfogását. Ez a módszer azonban nem húzható rá a spirituális fejlődésre, ezt az utat nem lehet sem villámsebességgel, sem gyorstalpalón végigjárni. Ha mégis így próbálja valaki, egyenes úton lesz az első téveszme felé.


Következő tévút: Ha ezzel a területtel foglalkozom, mindenképpen tanító, gyógyító, vagy más spirituális munkás kell hogy legyek. Ez természetesen óriási tévedés! Manapság rengetegen dolgoznak saját tudatosságukon úgy, hogy távolról sem ez a kenyérkereső foglalkozásuk. Ha a spirituális úton haladva megérint a vágy, hogy segíts másoknak ugyanezen az úton, elképzelhető, hogy ilyen foglalkozásra térsz át. De ezt csak akkor tedd, ha ez a vágy valóban belülről jövő, ha hívás értékű. Elképzelhető, hogy már eddig is valamilyen hasonló területen dolgoztál, csak a végső kiteljesedéshez hiányzott a spirituális megvilágosodottság.
Nagyon valószínű, hogy a spirituális életfeladatod tökéletesen illeszkedik már a jelenlegi életedhez is, hiszen már eddigi tapasztalataid is részét képezik jelen életed feladatának.


Ötödik téveszme azt elhinni, hogy csak egy szent és megvilágosító út van! Sajnos ebbe a tévedésbe naponta halnak bele emberek, pedig az igazság az, hogy számtalan szent út létezik, amelyek ugyanazt az igazságot tanítják, csak más szavakkal. Persze a számtalan igaz út létezése sajnos nem zárja ki a számtalan csalás, félrevezetés és kamu létezését sem. Lehet hogy egyszerűbb lenne, ha valóban csak egy út létezne, de így legalább megmarad a szabadságunk, hogy mi magunk dönthessük el, melyik úton járjunk.
Nekem az a javaslatom, hogy ha az út amit választottál azt tanítja, hogy mindenki más hülye, esetleg meg is kellene őket téríteni, onnan inkább menekülj. És akkor még ki sem térnem az "öljük meg őket, mert mást követnek" típusú hitekre! Az igazi spirituális utak nem ítélnek el senkit, nem kényszerítenek semmire, legfőképpen pedig nem ölnek.


Hatodik rettenetes téveszme: A kiválasztottság komplexus. Ez már nagyon sok bajt hozott eddig is az emberiségre! Ha úgynevezett tömeges kiválasztottsági komplexusról van szó, akkor tagjai hiszik önmagukról, hogy a "mi csoportunk" spirituálisan fejlettebb, erősebb, megvilágosodottabb, vagy egyszerűen csak jobb, mint bármely másik csoport. Ha egyéni ez a komplexus, akkor annak viselőjének rögeszmés meggyőződése, hogy egyedüli megváltója lehet az emberiségnek, egyedüli útmutatója, akit az emberiségnek kötelessége követnie. Az ilyen kiválasztottsági komplexusban szenvedő egyének sokszor nem riadnak vissza szélsőséges módszerektől sem annak érdekében, hogy minél több követőre tegyenek szert.
Fontos különbség van aközött, hogy valaki felismerte a számára legmegfelelőbb utat, vagy azt hiszi, hogy övé az egyetlen.


A végére hagytam egy amolyan halálos vírust, a Megérkeztem a spirituális út végére szindrómát. Ennek a változatnak kedvenc mondata: Én már előző életeimben megvilágosodtam és most csak tanítani és gyógyítani jöttem vissza a Földre.
Számtalan módon lehetne eret vágni ezen a fajta állításon, de talán a legegyszerűbb kérdés, hogy ott ahol, és úgy, ahogyan most él, tényleg a legmegfelelőbb helye és módja az emberiség megsegítésének?
Az igazság az, hogy a spirituális fejlődés abban a pillanatban megáll, ahogy ez a hiedelem kikristályosodik a pszichében, amikor úgy gondoljuk, elértük a végcélt.
De ez már talán inkább pszichiátriai probléma.


Természetesen ez nem egy átfogó elemzés volt a témával kapcsolatban, inkább csak egy kis csokor a leggyakoribbakból. Ha keresed az utad, remélem egy-két támpontot adhattam számodra.

Az aurád megmutatja ki vagy!

Az aura színei mindig is izgalmas témának bizonyultak, mert okkal vagy ok nélkül, de amolyan eleve elrendelt tényezőnek tekintették őket. Elárulom, hogy ez persze nem így van!

Az aura színe és formája változó, az viszont igaz, hogy mind egészségi állapotra, mind hangulatra, sőt még jellemre is következtetni lehet belőle.
Ezek után bizonyára érdekesnek fogsz találni egy kis aura színelemzést, ami segít eltájékozódni ebben a látszólagos kesze-kuszaságban!



Ez a kép egy falevél auráját mutatja nagy frekvenciás felvételen.
A látvány döbbenetes, de teljesen valós.

Szoktunk beszélni 'meleg' és 'hideg' színekről, de gyakran embertársainkat is különböző színárnyalatokkal jellemezzük, 'sötét alak'-nak vagy 'ragyogó elmé'-nek. Valószínűleg ezen mondások eredetére a magyarázat: a régi korok emberei igenis láttak bizonyos energiamezőt embertársaik körül, s ráadásul ezt a mezőt még színesben is látták. Azonban nemcsak a régi korok emberei voltak képesek erre. Kirliánék nagyfrekvenciás lemezeket használtak az aura megjelenítésének elősegítésére, s fotóik alapján a különböző élőlényeken még az aura sugárszerkezete is felderíthető volt. Ahogy fejlődött a technika, már sikerült az ember egyes testrészeit (pl. ujjait) körülvevő aura vizsgálata, s ebből kiderült, hogy ez az energiamező más és más - érzelmi és fizikai állapotunk függvényében.


A nagyfeszültségű lemezek segítségével végzett mérések már túl durvák voltak és elfedték az aura finom részleteit. Mást kellett kitalálni, meg kellett tanulni látni az aurát!


Többen összegyűjtötték már az aura színére és az adott személyiség milyenségére vonatkozó összefüggéseket, ebből mutatok most be egy kis csokorra valót.


Nézzük, mennyi minden kikövetkeztethető ebből embertársainkra és persze saját magunkra vonatkozóan!




Vörös. - A tisztánlátók egyetértenek abban, hogy a vörös az energia színe. Az összes színt beleértve leszögezhető, hogy nagyon sok múlik az árnyalat erősségén, s a szín kapcsolatán más színekkel. Ez természetesen igaz a vörösre is. Ha a sötétvörös van túlsúlyban, s az egyén szeret is vörös ruházatot viselni, akkor bizonyos lehet abban, hogy az illető egyfajta feszült, nyugtalan állapotban van, mely ha tartósan fennáll, még személyiségének fejlődésére is veszélyes lehet. A szín összetétele is fontos jelzés, a bíborvörös az ego erős hangsúlyozására vall. Azonban a vörös halványabb árnyalata, bár szintén energikus személyre utal, jelzi, hogy az egyén megindult az érzelmi egyensúlyának megteremtése felé vezető úton.
A világospiros színű aura már enyhe provokáció hatására is sötétvörösre válthat (pulykaméreg!), így hát az ilyen aurájú egyén legyen óvatos! A piros és a rózsaszín még az éretlenség jele. Láthatjuk, hogy a tizenévesek milyen szívesen öltöznek korallpirosba vagy rózsa-színbe, s milyen sűrűn használnak ilyen színű kozmetikai szereket.
Amikor a szín egyfajta sötétrózsaszínbe hajlik - mely szín a vörös és a kék egyfajta keveréke - ez egy nyugodtabb, kontrollált személyiséget fed. A gyöngyházfényű, szivárványszínekben játszó rózsaszín gyakran a szerelmes emberek auraszínét jellemzi. A szerelmesekre mondják is, hogy rózsaszínben látják a világot. Azokkal tehát, akiket szemmel láthatóan túl sok vörös vesz körül, érdemes óvatosan bánni.
Ha úgy valaki úgy találja, hogy erősen vonzódik a vöröshöz, feltétlen meg kell bizonyosodnia arról, hogy valójában sokkal többet használja-e ezt a színt, vagy pedig a többi színnel megfelelő egyensúlyban. Ha ugyanis tényleg túlnyomóan ezt a színt használja, akkor ez azt is jelentheti, hogy túlságosan önző és ráadásul érzelmileg is bizonytalan.
Valószínűleg te is észrevetted már, hogy ha valaki nagyon felmérgesíti magát, akkor vörös fény villan a szemében, s ez arra figyelmeztet, hogy vihar van kitörőben, vagyis jó lesz vigyázni. (Vörös köd ereszkedik eléje.) A vörös szín összefügg az akaraterővel, a szimpatikus idegrendszer állapotával, s a szexuális összhanggal. Jelenthet vágyat, kívánságot és sóvárgást is.
Narancssárga. - Ez nagyon jó szín, bár tulajdonképpen bármelyik lehet az. A Napnak a színe. Energiát jelent. Persze nem azt a fajta energiát, amelyet a vörös. A narancssárga színű aura hordozói ugyanis sokkal kreatívabbak, mint vörösszínű társaik. Ez a szín erős hajlandóságot mutat arra, hogy más színekkel együtt jelenjen meg. Az aranyba hajó narancssárga szín életerős személyt mutat, aki jó önkontrollal rendelkezik. Olyan valakit, aki elvégzi kitűzött feladatait. A szín árnyalatának erőssége is fontos. Például egy sötétbe hajló narancssárga olyan személyt sejtet, aki abban az időben hajlamos a lustálkodásra.
Sárga. - A legtöbb pszichológiai forrás megegyezik abban, hogy ez az értelem színe. Azok, akik szeretik ezt a színt, mély gondolatokkal rendelkező emberek. Sokat olvasnak, s minél jobb intellektussal rendelkeznek, ez a szín annál erősebb az aurájukban. Jó egészségi állapot‚ kiegyensúlyozottság jellemzi őket. Kedvesek, barátságosak, szeretnek kirándulni, ezenkívül a társaságot is kedvelik, anélkül, hogy basáskodókká válnának.
Fizikálisan éppen megfelelő az összhang a szimpatikus és a paraszimpatikus idegrendszerük között. Asárga szín azokra jellemző, akik előre igyekeznek abban a reményben, hogy később nagyobb boldogságra számíthatnak. Ursula Ruberts szerint a halványsárga szín megjelenése az aurában azt mutatja, hogy egy gyerek értelmi fejlődése megindult, amennyiben a feje körül tűnik fel ez a szín. A leghalványabb árnyalatú citromsárga először - mélyebb árnyalatú sugarakkal amint a gyermek elkezd gondolkozni, s elindul az értelmi fejlődése. Ez a jelenség nagyjából hétéves korban játszódik le, habár a korán érő gyermekeknél természetesen korábban is megtörténhet.
A sárga - a tisztánlátók szerint - kapcsolatban áll a gondolkozó, érvelő- és vitázó-képességgel is. Sőt! A világ divatjában a sárga tűnik a kedvenc színnek amikor a dolgok általában jól mennek, különösen akkor, ha annak a bizonyos országnak a gazdasági fejlődése megfelelő, de ez igaz a világra általában is. Ez a 'minden rendben' érzés jelentkezik a társadalmat alkotó emberek érzelmi állapotában, amikor sokan vesznek fel sárga öltözéket.




Ha szeretnél az auráról még többet megtudni, töltsd le a Hogyan lásd az aurát című e-bookot!

A karma kiegyenlít

Hitek és tévhitek övezik a karma fogalmát, de senki nincs, aki ne hallott volna róla. Megjelenik a hétköznapi életben is egyre gyakrabban, mintegy magyarázatul használva megmagyarázhatatlan dolgokra, sőt, igazolásképp negatív eseményekre. 

"Nem tehetek róla, ez volt a karmám..." Igaz lenne vajon az állítás?

Először is szögezzük le, a karma nem büntet! A karma kiegyenlít! Gondoskodik róla, hogy újra és újra találkozzunk mindazokkal a dolgokkal, személyekkel, történésekkel, amelyekkel kapcsolatban dolgunkat nem végeztük el, feladatunkat nem láttuk el, megtanulnivalónkat nem tanultuk meg. Ki adta nekünk ezeket a feladatokat és megtanulnivalókat? Természetesen mi magunk. Mert mi vagyunk azok, akik a karmánkat teremtjük mind gondolatainkkal, mind szavainkkal és cselekedeteinkkel.

Tudnunk kell azonban, hogy a karma rugalmas: nem kényszerít, inkább hajlamosít. Nem csak felépítjük, le is bonthatjuk a karmánkat, mégpedig ugyanúgy tettekkel, szavakkal és gondolatokkal, amikkel létrehoztuk azt.                                                                                                                                          

Hol van itt a szabad akarat?

Bár a karmánk behatárolja életutunkat  és cselekvéseinket, mi döntjük el, hogyan reagálunk a külvilágra. A történéseket nem mindig tudjuk irányítani, de a vele kapcsolatos reakciónkat igen.  Minden egyes pillanatban miénk a döntés lehetősége és a felelőssége is.

Ezt, az eseményekre történő reagálás szabadságát nevezhetjük igazából szabad akaratnak.

Jelen cselekedeteinkkel a jövőnket építjük és mire az életünk végére érünk, vágyainkból, negatív és pozitív cselekedeteinkből felépítjük következő életünk főbb vonalait. Múltból hoztuk a jelent és jelenünk teremti jövőnket. Ezért olyan fontos a tudatosság, ezért tartozunk felelősséggel minden cselekedetünkért, sőt minden szavunkért és gondolatunkért. Karmánk néha már jelen életünkben, de legtöbbször a következő, vagy még későbbi életünkben fejti ki hatását. Egy bizonyos, a megteremtett gondolati és cselekvő energiák körútjukat megtevén visszatérnek hozzánk.

Azt sugallom ezzel, mostantól éljünk folytonos félelemben? Szó sincs róla!! Éljünk tudatosan. Ne teremtsünk újabb negatív karmákat, nehéz sorsokat és életeket magunknak.

Na és mi legyen a már létrehozottakkal? Elkárhoztunk, vége mindennek? Nincs. Oldhatjuk, vagy enyhíthetjük meglévő karmánkat valódi megbánással, cselekvő szeretettel, önzetlen cselekedetekkel, s a cselekvéseken túl őszinte imával, meditációval.

A negatív karma teljes ledolgozása pedig az, mikor jó cselekedeteinkért cserébe nem várunk el semmit.

"A jól végzett munka jutalma az, hogy elvégezhettük."

/Buddhista bölcselet/

Művészek végtelen számú ihletet merítettek a karmából, ilyen volt például John Lennon, mikor 1970-ben egy reggelen az Instant karma ötletével ébredt.  Érdemes magyarul is megismernünk a dal szöveget!

    

John Lennon: Instant karma

Sorsod elér, instant karma,
megkopogtatja homlokod,
jobban teszed, ha észre térsz,
nem éred meg a holnapot.
Mondd, mégis mire gondoltál,
szeretet helyett romboltál.
Ahogy élsz, te vagy az úr itt,
rajtad múlik.

Sorsod elér, instant karma,
arcodba néz, közel hajol,
jobban teszed, ha észre térsz,
az emberiséghez tartozol.
Mit látsz a világból, mondd csak?
Vigyázz, hogy el ne rontsad
egyedül a porondon.
Kacagsz rajtam, bolondon.

Mindenki ragyog,
mint a hold s a nap s a csillagok,
mindenki ragyog,
hát ragyogjatok.

Sorsod elér, instant karma,
ütése a földre terít.
Tudd: akikkel találkozol –
a testvéreid.
Miért adatott, hogy éljünk?
Biztos nem azért, hogy féljünk.
Külön mért maradnál,
ha minket megtaláltál,
oszd szét, amit hoztál.

Mindenki ragyog,
mint a hold s a nap s a csillagok,
mindenki ragyog,
hát ragyogjatok.

Auralátás

A mai spirituális világban egyre többen vágynak különleges képességekre, köztük az auralátásra is. Az aura az embert körülölelő energiamező, amit szabad szemmel is láthatunk, csak tanulás, kitartás és sok-sok gyakorlás szükséges hozzá. Mindenki, főleg kisgyermek korában látja, csak a felnőttek sajnos kinevelik belőle.Ha megkérdezzük őket, hogy milyen felhőt látnak körülöttünk, pontosan meg fogják mondani.

De tekintsünk egy kicsit a régmúltba, amikor még istenítették a megmagyarázhatatlan dolgokat és csodáknak hitték őket. Minél távolabbra megyünk vissza, annál könnyebben találunk embereket, akik ösztönösen, vagy születetten rendelkeztek az auralátás képességével. Mivel a csoda elfogadottabb volt akkoriban, jobb esetben amolyan megszentülésnek, áhitatos szent eseménynek tekintették a gyermek látóságát, így nem is nevelték ki belőle. Persze élt a másik véglet is, de erről itt most nem szeretnék beszélni. Természetesen voltak művészek is, akik látták és ismerték ezt a jelenséget, így ők a spirituálisan nagyon fejlett egyéneket, mint például Jézust vagy Buddhát aranyszínű glóriával festették a fejük körül, mert valójában is ilyen aura lengte őket körül.

 Később a középkor egyházi témájú festészete átvette ezt a technikát, és valamennyi szentjüket glóriával ábrázolták, de már rég nem ismerték a jelenség valódiságát. Akkor már csak utánzásról szólt az egész, a glóriát jelképnek tekintették a művészek és megrendelőik egyaránt, és valószínűleg istenkáromlás lett volna azt állítani, hogy nem csak az Egyház szentjei, hanem valamennyi ember körül hasonló fénylő burkokat lehet találni.

 Először is szögezzük le: minden ember képes az aura látásra, a természet mindent megadott számunkra, ami ehhez kell. De mint minden új és szokatlan dolog megtanulásához, ennek elsajátításához is erőfeszítéseket kell tenned.  Meg kell tanulni tudatosan összehangolni érzékszerveinket és kicsit másképp látni a körülöttünk lévő tárgyakat, dolgokat, lényeket, mint ahogy eddig azt megszoktuk.

Egy dolog azonban bizonyos, ha meg sem próbálod, hogy lásd, akkor nagy valószínűséggel soha nem is fogod. Viszont ha egyszer te magad is látni fogod, soha többé nem kell más állítására, hitére támaszkodnod, hiszen te magad tudni fogod!

Lássuk hát, mi is az aura?

A Világegyetemben minden rezgésből áll. Minden atom, annak összes részével együtt, minden elektronnal és elemi részecskével, de a tulajdon gondolataink és tudatunk is rezgésekből épül fel. Az aurát is úgy határozhatjuk meg, mint egy rezgést, mely minden anyagi tárgyat körülölel. Az anyag maga igen sűrű, míg az aura egy ritkább és lágyabb rezgésnek tekinthető. Az anyag maga mint igen sűrű rezgés materializálódott, így tapintható és látható, míg az aura a ritka rezgésszáma miatt nem a materializált, csak az úgynevezett éteri világban manifesztálódott, ezért nem tapintható és látni is csak bizonyos körülmények között látható.

Az élő dolgok körül lévő aura folyamatosan változik, míg az élettelen dolgok körül lévők többnyire állandónak tekinthetők.

Az emberek körüli aurát részben elektromágneses sugárzás alkotja, ami a mikrohullámútól az infravörösön át egészen az ultraviola fényig mozog. Az alacsony frekvenciájú mikrohullámú és infravörös része a színképnek és úgy tűnik, hogy testi funkcióinkkal van összefüggésben, mint pl.a DNS szerkezet, az anyagcsere, a keringési rendszer, stb. Míg a magas frekvenciájú ultraviola hullámok inkább a tudati tevékenységeinkkel kapcsolatosak, mint a gondolkodás, a kreativitás, vagy pl a humorérzékünk, vagy az érzelmeink. Ez az ultraviola tartomány nagyon fontos és egyben talán a legérdekesebb, de mind közül a legkevésbé ismert rész. Viszont ez az a rész, ami puszta szemmel leginkább látható.

Hogyan?

Erről hamarosan értesülhetsz itt a blogban!

Bűnös-e aki gazdag?

Spirituális tanítások tömkelege hirdeti, hogy meggazdagodni bűn, az anyagi jólét felhalmozása vétek, a szegénység viszont erény. A tradícionális egyházak ilyen irányú tanításának okát már jól ismerjük, hiszen szegénységben és tudatlanságban élő embereket igen könnyű volt mindig is irányítani.
De egyre inkább tapasztalom, hogy a mai, korszerű szellemtudományi iskolák is képesek hasonló irányba elmenni, még annak az ellentmondásnak az árán is, hogy ugyanezeket a tanokat az régebbi tanítások kapcsán dogmatikusnak kiáltják ki. Aztán mi történik? Szép lassan ugyanannak a dogmatikus süllyesztőnek az útját járják végig. Ennek két oka is lehetséges: az egyik, hogy igen komoly pénzadományokat gyűjtenek be az egyházuk, szervezetük, vagy bármijük számára és ezt muszáj valamilyen eszmével alátámasztani, a másik pedig, az a legegyszerűbb spirituális tanítási módszer, ha nem magyarázunk meg semmit, hanem így van és kész. A gazdagság pedig azért bűn, mert nem tudják megmutatni hogyan lehet elérni, tehát egyszerűbb véteknek kikiáltani és a szegénység szellemi boldogságát hirdetni.

Akkor most ássunk kicsit mélyebbre, hogy is van ez...
Viszonylag sok szellemi tanítás ért egyet abban, hogy tanulni jöttünk a földre, majd tanulmányainkból okulva a jelenlegi vagy egy következő életünkben újrahasznosítsuk azt, majd mindezekre alapozva újabb tanulmányokat folytassunk, ezáltal folyamatosan magasabb szellemei szintekre emelkedjünk. Ez a reinkarnáció általam leegyszerűsített sémája, nem pedig a teorikus magyarázata. Na már most, mit is kell megtanulnunk? Van valami útmutató, vagy tartalomjegyzék? Eldugott ismeretek,vagy mindenki számára leírt elméletek? Kikövezett út, vagy térkép valahol? Nyilván ilyesmi nincs és nem is lesz sehol. Mint ahogy az sincs hogy gazdagnak lenni bűn, szegénynek lenni erény, kék ruhát szabad hordani, pirosat már gyalázat, balról fejt tehén tejét inni istennek tetsző cselekedet, jobbról fejtét már arcátlan istenkáromlás... és így tovább és így tovább, de azt hiszem már érted.
Az emberek azért fogadják örömmel a rendszereknek álcázott dogmatikus ostobaságokat, mert felmenti őket a gondolkodás terhe alól. A nyájszellem mindig is nagy buktatója volt a fejlődésnek, mert amíg egy birka csak az előtte lépkedő birka fenekét nézi, addig csak az előbb említett testrész szellemi színvonalának megfelelő életet tud élni.

De kanyarodjunk vissza a gazdagság-szegénység fogalmához, vagyis bűn-e meggazdagodni vagy istennek tetsző cselekedet-e szegénységben maradni?
Ha mi itt mindannyian Isten önnön képmásaként lettünk megteremtve, és földi tanulásunkkal az isteni egységet is gazdagítva fejlődünk mi magunk is, akkor a legfontosabb szabály pusztán annyi, mi mindenre vagyunk képesek ezen a földi játszótéren, melyen egyetlen igazi tiltás létezik: a másik bábut kiütni tilos! Cizelláltabban: Ne tégy olyat mással, mit önnönmagaddal nem szeretnéd.....

A játszóterünk pedig egy gigantikus társasjáték, sőt még inkább egy globális RPG számítógépes szerepjáték, ahol ügyességünktől és leleményességünktől függően lehet pontokhoz jutni, pénzt paripát fegyvert szerezni, meggazdagodni, vagy vesztesként elkullogni.
Nincs olyan, hogy földi életünkben a szegénységet kell megtapasztalni, hogy fizikai síkon szegénységben élve amolyan jutalomként a szellemi síkon magasabb rendű megvilágosodásokban lesz részünk. A földi élet a megtapasztalás és tanulás útja és hogy hogy melyiket tapasztaljuk majd meg, az leginkább csak tőlünk függ.
Ja, hogy ezt már születésünk előtt eldöntöttük? Igaz, már ott is el lehet szúrni! De a felismerés lehetősége adva van, elvégre tanulunk és fejlődünk, és ma már a legkisebb gyerek is ismeri az "újratervezés" fogalmát.
Ne dőljünk be az eredendő bűn régóta belénk sulykolt butításának! Ne dőljünk be a karma félretanított körforgásának! A karma is csak újrahasznosít és nem büntet. A büntetést csak az emberek találták ki saját maguk és egymás riogatására. Bár vétek az létezik, és a vétkes is fel- és ledolgozza bűneit, ne szűkítsük saját létünk határait saját magunk által felállított korlátokkal!
A játszótér a miénk, a tapasztalás isteni parancs, játsszuk hát a sorsunkat egymás és magunk gyönyörűségére és emelkedésére!