Bizonyos emberek rendelkeznek olyan
képességekkel, amelyeket a természettudomány még nem tárt fel.
A parapszichológia a pszichológia azon része,
amely olyan pszichológiai jelenségekkel foglalkozik, amelyek jelen ismereteink
szerint nem tartoznak a természeti törvények által igazolt és alátámasztott
jelenségek közé. Az élőlények és környezetük közötti nem magyarázható
kölcsönhatásokat vizsgálja. De valójában igen
nehezen behatárolható témakörről van szó, mert ahány szerző, annyiféle dolgot
ért alatta.
A legfontosabb, hogy meg tudjuk különböztetni a
valódi parapszichológiát az áltudománytól. A parapszichológia ugyanis – a sajtó
által tévesen sugalltakkal szemben – nem azonos a „mindenféle paranormális vagy
bizarr dolog” vizsgálatával, valamint nem foglalkozik asztrológiával, ufókkal,
vámpírokkal, a Yetivel, varázslással, hókuszpókusszal. Annak se dőljünk be, ha
egyes önjelölt „parafenomének” parapszichológusnak nevezik magukat, ők
többnyire csak szemfényvesztők.
A parapszichológia egyes, az emberi tapasztalással
kapcsolatos szokatlan jelenségek természettudományos és bölcseleti vizsgálata.
Lényege, hogy az embernek vannak bizonyos képességei, amelyek a saját
tulajdonságai, azaz nem fordulnak szellemi lényekhez segítségért tudatosan,
azonban számuk sokkal kisebb a felelőtlen szakértőkénél, valamint eredményeik
sem olyan látványosak vagy átütő erejűek, így kevésbé kerülnek a média
középpontjába.
Régóta ismert feltevés az, hogy a szubjektív és
objektív dolgok világa élesen elkülönül, nincs közöttük átfedés. A
legegyszerűbben talán úgy fogalmazhatjuk meg, hogy szubjektív az, ami a
fejünkben van, míg objektív az, ami a külvilágban. A szubjektív és objektív
dolgok egy intervallum két végén helyezkednek el azonban egyes jelenségek
olykor a két véglet közé esnek. Ezen úgynevezett „anomális” jelenségek
vizsgálata a mai tudományos modellekkel nehezen végrehajtható. Ezeknek az
anomáliáknak három nagy kategóriája van: ESP, PK, valamint a testi halál utáni
jelenségek (halál közeli élmények, szellemek jelenései, reinkarnáció)
csoportja.
Paratudományok tárgykörébe eső területek.
Telepátia (gondolatátvitel): elme és elme közötti
kommunikáció.
Prekogníció (megérzés): információszerzés olyan
jövőbeli eseményekről, amelyekről hagyományos eszközökkel nem lehet informálódni.
Tisztánlátás/távolbalátás: Információszerzés
távoli, a normális érzékszervek érzékelési tartományán kívüli helyeken zajló
eseményekről.
ESP: az érzékszerveken kívüli érzékelés (azaz a
telepátia, megérzés és távolbalátás) összefoglaló neve.
Pszichokinézis (PK): közvetlen mentális
kölcsönhatás létesítése élő vagy élettelen fizikai objektumokkal.
Telekinézis: tárgyak gondolatok segítségével
történő mozgatása.
Reinkarnáció: az a hit, miszerint egymást követő
életeket élünk. Ezt elsősorban óvodás korú gyermekek korábbi életekről szóló
beszámolói alapján feltételezik.
OBE: testenkívüliség-élmény, a testtől való
elkülönültség érzésének élménye. Gyakran olyan vizuális észlelés kíséri, mintha
az észlelő saját teste fölött elhelyezkedő nézőpontból szemlélné az eseményeket.
NDE: halál közeli élmény; a klinikai halál
állapotából újraélesztett személyek által leírt élmény.
A parapszichológia főként a lehetséges
következményei miatt érdekes. Ezen jelenségek arra utalnak, hogy a tudomány
ismeretei az Univerzum és ez emberek természetéről nem teljesek. Az emberi
képességek lehetőségeit és korlátait alábecsültük, de ahhoz, hogy megismerjük
és kezelni tudjuk ezen különleges képességeinket, a tudomány nagyfokú fejlődése
és kiszélesítése szükségeltetik.