Egyre többet hangoztatott nézet szerint az EQ, vagyis az érzelmi intelligencia fontosabb az életben, mint az értelmi képesség, az IQ. Az agykutatás legfrissebb eredményein alapuló elmélet szerint pedig jórészt a spirituális intelligencia (SQ) határozza meg boldogságunkat.
Isten bennünk van.
Manapság már teljesen elfogadott, hogy pénzt és időt áldozunk testünk karbantartására, wellnes kúrákra járunk, ugyanakkor belső harmóniánkért, kapcsolataink ápolásáért keveset teszünk. Pedig érzelmi intelligenciánk fejlesztésével, tudatosításával sokkal kiegyensúlyozottabbak, sikeresebbek lehetünk magánéletünkben és munkánkban egyaránt. De mi is az az érzelmi intelligencia és hogyan fejleszthető?
Az érzelmi intelligencia az érzelmekkel való bánás képessége. Az a képesség, amivel saját és embertársaink érzelmeit felismerjük, megértjük és kezeljük. Ennek alapja persze nagyrészt gyermekkorunk és neveltetésünk hozadéka, de korunk előrehaladtával, a megélt dolgok, tapasztalatok által ez egészséges esetben folyamatosan fejlődik. Tekinthetjük egyfajta érettség részének is.
A világon rengeteg olyan ember van, akinek megvan mindene. Sikeres, gazdag, okos. Mégis valamiféle ürességet érez. Nem találja a helyét. Mondhatnánk úgy is, hogy csak létezik a világban, de nem része annak. Bár magas, olykor kiemelkedően magas az IQ-ja, mégsem képes helyes döntéseket hozni, nem képes a boldogságra. Miért? Ahhoz, hogy az ember harmóniában élhessen, tudnia kell, hogy nem az üres térben lebeg. Nem tehet meg bármit. Léteznek olyan magasabb erkölcsi értékek, amelyek minden kultúrában és minden korban azonosak. Nem azért kell követni őket, mert a törvények, az igazságszolgáltatás, valamilyen külső tényező késztet erre, hanem mert nélkülük az ember önzővé lesz és elmagányosodik.
A magányosság szorongást szül, a szorongás aláássa a lélek nyugalmát, a háborgó lélek pedig megbetegíti a testet. Sajnos manapság lehet úgy is élni, hogy ezekkel a gondolatokkal soha ne találkozzunk. Azonban bizonyos rituálék segítségével, például meditációval, vallásgyakorlással, építő irányú filozófiával, vagy másokért végzett munkával képessé tehetjük magunkat arra, hogy a belső hangot felerősítsük és meghalljuk. Vagyis, hogy fejlesszük a spirituális intelligenciánkat.
Kiderült ugyanis, hogy módosult tudatállapotokban, például meditáció közben az agy kiterjedt területein az idegsejtcsoportok összehangolt aktivitása figyelhető meg. Ilyenkor az idegsejtek másodpercenként 40 hertz-en rezegnek, s ezzel hozzák létre azt az érzékleti és gondolati élményt, amikor a meditáló különleges, mély felismerésekre jut. Hallottam már kegyelmi állapotnak is nevezni... Intelligenciánknak velünk született, belső adottsága a fantázia, a kreativitás, a tehetség, a spotaneitás, ne hagyjuk veszni azokat!
Változni persze nem könnyű. A legnagyobb akadályt saját komfortzónánk, saját megszokott világunk jelenti. A változás elsőre mindig kellemetlenebb, mint maga az adott helyzet. Nehéz másképpen cselekedni, mint ahogy ösztönből tennénk. De minél többször vesszük rá magunkat a komfortzónánkból való kilépésre, annál könnyebb lesz hasonló helyzetben a következő alkalommal. Mindehhez azonban türelem, kitartás és motiváltság kell, aminek sokszor híján vagyunk. De ha már sikerül olyan érzéseket kinyilvánítanunk embertársaink iránt, mint a tisztelet, egymás megértése és elismerése, bizalom, méltányolás, vagy csak érdeklődés a másik iránt, hatalmas előrelépést tettünk a cél érdekében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése