Az ima ereje - avagy Yoda mester bölcsessége

 Ima. A világon mindenki tudja mit jelent. A hívő ember számára az igaz szót jelenti Istenhez, az ateisták számára vallásos emberek mormogása, mellyel csupán a saját lelki békéjüket teremtik meg. Akár ez is elfogadható lenne, de inkább mégse.

Boncolgassuk, ízlelgessük egy kicsit a szót, ássunk le a mélyére.

I-ma, Isten-ma, vagyis Isten a mában, Isten megszólítása MOST.

De miért szólítjuk meg?

A tradícionális vallások kérik valamire Istent az imáikban. Fohászkodnak Jahvéhoz, Allahoz, Buddhához, Jézushoz, Mózeshez, a szentekhez, és sorolhatnánk még sokáig. Kérnek, könyörögnek, fohászkodnak, mert hitük szerint és sok-sok megtapasztalásuk szerint, az istenükhöz szóló ima, az imában elmondott kérés valahogy meghallgatásra talál, valahogy beteljesül.

Ennek ellenére a legtöbb vallás csak a saját istenét tekinti igaznak, csak a saját istenéhez intézett imát tekinti megvalósulónak. A furcsa a dologban, hogy bármely vallás hívőjét vesszük is, ezt a hitét nyugodtan tekinthetjük helytállónak, bármilyen paradoxnak is tűnik ez az állítás.

Legkézenfekvőbb magyarázat erre: Isten csak egy van, bármilyen néven, bármilyen nyelven, bármelyik vallás köntösében is szólunk hozzá. Ezt tekinthetjük elfogadhatónak és akár meg is állhatnánk itt, hiszen ezzel máris óriási lépést tettünk az emberiség békéjéhez, már ami a vallások dúlta viharokat és háborúkat jelenti.

De lépjünk túl a vallásokon és nézzünk rá egy kicsit a metafizika szemüvegén át! Mi az, ami létrehozza az ima eredményét, mi az ami valósággá teszi az imát? Mi az oka, hogy az imából eredmény lehet? Ez nem más, mint maga a hang, mégpedig a hittel átitatott, mögöttes értelemmel kimondott, szóvá és mondatokká formált hang.

Világegyetemünkben minden rezgésből áll, minden létező dolog energia. A fizikából jól ismert rezonancia elvéhez hasonlóan az Univerzumban lévő energiák is hasonló kontaktusokba kerülnek egymással. Az ima maga egy olyan teremtő energia, egy olyan, az Univerzumba kibocsátott rezgés, mely keresi-kutatja a vele együtt rezonáló rezgést, visszahatva, visszajuttatva küldőjéhez annak fizikai dimenzióban megjelenő formáját. 

 És itt azonnal értelmet nyer az óvó intés is, mely szerint "vigyázz mit kérsz, mert megkapod!" Hiszen az imádkozó ember sokszor nem is tudja mit akar, valóban csak mormogja egymás után a szavakat, nem lát értelmük mögé, gondolatai másfelé kalandoznak, jól "összezavarva" az Univerzumot, hogy mit is akart ő valójában.

Ennek nem is lehet más az eredménye, mint éppen az az összezavarodottság, ami olyannyira jellemzi mai világunkat.

Eszembe jut Yoda mester elhíresült tanítása: Tedd vagy ne tedd, de soha ne próbáld! Vagyis témánkba szabadon átültetve: mondd vagy ne mondd, de sohase csapongj! Egy horgászbot működését sem lehet lepkehálóként minősíteni. Valódi véleményt csak az formálhat róla, aki értő emberként, horgászboti minőségben használja.

Az ima az ami, se nem több és nem kevesebb. Tudd, hogy hogyan és miért imádkozol, tedd azt teremtőként és nem könyörgőként, és imáid - előbb-utóbb - meghallgatásra találnak.

Spirituális kontra érzelmi intelligencia

Egyre többet hangoztatott nézet szerint az EQ, vagyis az érzelmi intelligencia fontosabb az életben, mint az értelmi képesség, az IQ. Az agykutatás legfrissebb eredményein alapuló elmélet szerint pedig jórészt a spirituális intelligencia (SQ) határozza meg boldogságunkat.

Isten bennünk van.

Manapság már teljesen elfogadott, hogy pénzt és időt áldozunk testünk karbantartására, wellnes kúrákra járunk, ugyanakkor belső harmóniánkért, kapcsolataink ápolásáért keveset teszünk. Pedig érzelmi intelligenciánk fejlesztésével, tudatosításával sokkal kiegyensúlyozottabbak, sikeresebbek lehetünk magánéletünkben és munkánkban egyaránt. De mi is az az érzelmi intelligencia és hogyan fejleszthető?

Az érzelmi intelligencia az érzelmekkel való bánás képessége. Az a képesség, amivel saját és embertársaink érzelmeit felismerjük, megértjük és kezeljük. Ennek alapja persze nagyrészt gyermekkorunk és neveltetésünk hozadéka, de korunk előrehaladtával, a megélt dolgok, tapasztalatok által ez egészséges esetben folyamatosan fejlődik.  Tekinthetjük egyfajta érettség részének is.

A világon rengeteg olyan ember van, akinek megvan mindene. Sikeres, gazdag, okos. Mégis valamiféle ürességet érez. Nem találja a helyét. Mondhatnánk úgy is, hogy csak létezik a világban, de nem része annak. Bár magas, olykor kiemelkedően magas az IQ-ja, mégsem képes helyes döntéseket hozni, nem képes a boldogságra. Miért? Ahhoz, hogy az ember harmóniában élhessen, tudnia kell, hogy nem az üres térben lebeg. Nem tehet meg bármit. Léteznek olyan magasabb erkölcsi értékek, amelyek minden kultúrában és minden korban azonosak. Nem azért kell követni őket, mert a törvények, az igazságszolgáltatás, valamilyen külső tényező késztet erre, hanem mert nélkülük az ember önzővé lesz és elmagányosodik.

A magányosság szorongást szül, a szorongás aláássa a lélek nyugalmát, a háborgó lélek pedig megbetegíti a testet. Sajnos manapság lehet úgy is élni, hogy ezekkel a gondolatokkal soha ne találkozzunk. Azonban bizonyos rituálék segítségével, például meditációval, vallásgyakorlással, építő irányú filozófiával, vagy másokért végzett munkával képessé tehetjük magunkat arra, hogy a belső hangot felerősítsük és meghalljuk. Vagyis, hogy fejlesszük a spirituális intelligenciánkat.

Kiderült ugyanis, hogy módosult tudatállapotokban, például meditáció közben az agy kiterjedt területein az idegsejtcsoportok összehangolt aktivitása figyelhető meg. Ilyenkor az idegsejtek másodpercenként 40 hertz-en rezegnek, s ezzel hozzák létre azt az érzékleti és gondolati élményt, amikor a meditáló különleges, mély felismerésekre jut. Hallottam már kegyelmi állapotnak is nevezni... Intelligenciánknak velünk született, belső adottsága a fantázia, a kreativitás, a tehetség, a spotaneitás, ne hagyjuk veszni azokat!

Változni persze nem könnyű. A legnagyobb akadályt saját komfortzónánk, saját megszokott világunk jelenti. A változás elsőre mindig kellemetlenebb, mint maga az adott helyzet. Nehéz másképpen cselekedni, mint ahogy ösztönből tennénk. De minél többször vesszük rá magunkat a komfortzónánkból való kilépésre, annál könnyebb lesz hasonló helyzetben a következő alkalommal. Mindehhez azonban türelem, kitartás és motiváltság kell, aminek sokszor híján vagyunk. De ha már sikerül olyan érzéseket kinyilvánítanunk embertársaink iránt, mint a tisztelet, egymás megértése és elismerése, bizalom, méltányolás, vagy csak érdeklődés a másik iránt, hatalmas előrelépést tettünk a cél érdekében.

Önmegvalósítás

Csak az segíthet másokon, aki önmagán is képes segíteni... Úgy hinnénk, ez egyértelmű, pedig nem az!
Önértékelési, kommunikációs zavarokkal rendelkező emberek vajon miért osztogatnak oly előszeretettel tanácsokat embertársaiknak? Ősi, igaz bölcsesség, mely szerint hogyan is adhatnánk másoknak abból, amivel mi magunk sem rendelkezünk! Egy olyan terapeuta, lélekgyógyász, segítő, aki maga is depressziós problémákkal küszködik, nem fogja könnyedén kiemelni a bajból a hozzá forduló személyt, hiszen - mondhatni - közös gödörben csücsülnek, legföljebb egymás lehúzására képesek.
Éppen ezért első feladatként önmagunkat fedezzük fel, mielőtt bárki mással foglalkozni próbálnánk. Sokan szeretnek segíteni másokon, de nem azért, mert valóban képesek rá, hanem mert ezáltal önmagukat érzik erősebbnek, többnek  embertársaiknál, okoskodásuk odáig vezethet, hogy meggátolják magukat önnön fejlődésükben. Mindenki ismer kéretlen tanácsosztogatókat, önmaguk előtt tetszelgőket.

A prédikátort a bölcstől az különbözteti meg, hogy az első a fel nem tett kérdésre is választ kínál fel, míg a második, ha úgy dönt, hogy válaszol, akkor sem biztos, hogy szavakat használ e-célból!
Nem érdemes egy adott pillanat reakciója alapján megítélni önmagunkat. Ez a kép csak egy pillanatra fedi a valóságot, utána már csak a múlt része marad. Lehet, hogy a most pillanatában depressziós vagyok. Lehet, hogy lelkes és jókedvű. Az bizonyos, hogy nem volt még olyan ember a világon, aki ne élte volna meg e két ellentétes állapot mindkettőjét élete során nagyon sokszor, akár különböző mélységekben , különböző intenzitással is. A reakcióidő azonban meghatározó! Amiben felismerem saját állapotom mibenlétét, a felismeréssel együtt megélem, átérzem, ha jó nekem, akkor ünneplem, ha rossz, akkor tanulságként értékelem. A lényeg, hogy ne szembe, hanem vele haladva éljem meg.

Életünk során nagyon sok külső inger ér bennünket. Ezekből sokszor olyanokkal is azonosulunk, amelyekkel nem kellene, egyszerűen csak azért, mert elhisszük ezeket. Sokszor szidalmaznak, lehordanak, lerombolnak minket, negatívnak festenek le, vagy éppen ellenkezőleg, örömódákat zengenek rólunk, egyiket sem érezzük igaznak, de végül mégis ezt tekintjük valóságosnak. Kialakul egy belső bíró, mely helytelenül ítél meg bennünket, mert külső megítélésből születik. Ekkor érdemes végiggondolni, vajon hol csúszott el az önértékelésünk, mikor és milyen rossz vágányra tévedtünk?

A keleti filozófiák és tanítások szerint a világ minket tükröz vissza. Ebből következik, hogy ha rendet szeretnénk tenni önmagunkban, akkor a kinti és a benti világban együttesen kell végrehajtanunk az átalakításokat. Aki a törvényeket ismeri, az a saját döntése alapján már nem elszenvedi  hatásait, hanem ellenkezőleg, hasznosítja azokat!
Egyszerű példa a tüköreffektusból kiindulva: ha valaki szemünkre vet egy olyasvalamit, ami minket feldühít, akkor valószínűleg tényleg van valóságtartalma annak, amit rólunk állítanak, persze nem mindegy, hogy milyen összefüggésben. Gondoljuk csak végig, hiszen van olyan dolog ami feldühít bennünket és van olyan, ami nem. Nézzük először azt, ami nem dühít:

Önismeret 1.

Ha például sovány alkatú vagyok és valaki azt állítja rólam ,hogy elhíztam, akkor egyszerűen kinevetem az illetőt. Állításának semmilyen valóságalapja nincs, számomra abszurd, tehát nem törődöm vele. Ugye van hasonló példád?

Most nézzük azt, amikor feldühít az állítás:

Önismeret 2.

Ilyenkor nagyon valószínű, hogy azért leszek dühös, mert igaz rám nézve az amit hallok. Ezért van néhány mondás arról is, hogy sokszor az ellenségeink a legjobb barátaink, mert kíméletlenül és félrebeszélés nélkül megmondják a negatív kritikát, amiből akár tanulhatunk is. Azt persze nem állítom, hogy kellemes és óva intek mindenkit attól, hogy most valaki másra kezdjen ujjal mutogatni!
Kezdjük először önmagunkkal, mindig elsőként önmagunkkal...
Ha úgy tekintünk a világra, hogy minden értünk van és minden minket tükröz vissza, akkor kezdjük el a felelősségvállalást a tetteinkért, hiszen belátjuk, hogy elsősorban mi idéztük elő a különböző hatásokat, sőt, a körülményeket is. Ha ezt a pontot elértük, már nem bújhatunk különböző kifogások mögé. Persze nehéz folyamatosan ebben az "új" szemléletmódban élni, de fogadjuk el, hogy ezt lehet a mindennapokban az egyetlen igaz útnak tekinteni.

A víz üzenete

Az egység megélése vagy meg nem élése okozza mindennapi életünk boldogságát, boldogtalanságát. A különféle ezoterikus módszerek többsége a pszichés, érzelmi hullámvölgyek kiküszöbölésére tesz javaslatot és az útkeresők többsége be is éri ezzel.

De mi ne fogadjunk el félmegoldásokat!

Tudjuk, hogy a poláris (duális) világban a fent és a lent törvényszerűen követik egymást. A megnyilvánult világ megtapasztalása tehát törvényszerűen jelent egyet valamennyi aspektus megtapasztalásával.

Erről szól a karma törvénye is.

Ha nem akarjuk ezt az egészet tudattalanul elszenvedni, tudatosan kell élnünk. Tudatosítanunk kell magunkban, hogy ez a fizikai világ egy illúzió és minden állítás róla tulajdonképpen szubjektív állítás.

Hogy a fizikai világunk mennyire csak káprázat a számunkra és az eddig megélt hétköznapjaink milyen távol állnak a valóságtól, arra bizonyíték Emoto munkássága, aki először mutatta meg a szavak erejét a fizikai világra: 

A harag cseppjei

Egy nagyon érdekes kísérletről olvastam a napokban:

Gates professzor laboratóriumában érdekes biokémiai kísérleteket folytatott. Kimutatta, hogy az emberi szervezetben lelki hatások, érzelmek következtében mérgek termelődnek.

A professzor a következő kísérletet végezte el: cseppfolyós levegő elpárologtatásával –271 Celsius-fokra hűtött le kémcsöveket, s aztán különböző lelkiállapotban lévő egyének leheltek az üvegcsövekbe. Pár perc után az egészséges és normális lelkiállapotú ember kilégzésének párája színtelen cseppek formájában csapódott le a lehűtött üvegcső falára. De ha a kísérleti alany erős haragot érzett abban az időpontban, a lecsapódó folyadék nem színtelen, hanem barna színű lett, bánat esetén szürke, lelkiismeret-furdaláskor pedig rózsaszín. A csapadéknak természetesen nemcsak a színe, hanem a kémiai összetétele is más és más volt. A kísérletek folyamán Gates professzornak lassanként elegendő ilyen anyag állt rendelkezésére ahhoz, hogy tengeri malacokkal végezhessen kísérleteket. Amikor a barna anyagot beoltotta a kísérleti állatba, az eleinte rendkívül ingerlékeny lett, majd valóságos dührohamot kapott, fogaival nekiesett a ketrec falának.

Gates többször megismételte a kísérleteit, és az eredmények reprodukálhatók voltak. Annak az embernek a leheletéből kiválasztott méreg, akiben erős gyűlölet tombolt, a kísérleti állatokat nyomban megölte.

A professzor megállapította, hogy tíz percig tartó erős gyűlölet elegendő mérget tartalmaz ahhoz, hogy azzal több személyt el lehessen pusztítani. Ez a méreg egyike a legerősebbeknek, amelyet a tudomány ismer.

A gyűlölet salakja. Az ember szervezete felszívja az érzelmek, gondolatok hatására képződő mérget, és így önmagát mérgezi meg vele. Ezek a mérgek éppúgy, mint a hormonok, már a legparányibb mennyiségben is igen hatásosak, és salakként gyülemlenek fel a szervezetben.

Valahányszor haragszunk vagy gyűlölködünk, a szervezetünk mérget választ ki.

Ezt a mérget kétségtelenül az ellenségnek szánjuk. Azonban az ember ilyenkor önmaga esik áldozatul, ha nem korlátozza rosszindulatú érzéseit.

Érdekes dr. Vasant Lad közlése, mely szerint az elfojtott mohóság, birtoklási vágy a szívre és a lépre is hatással lehet, az elfojtott félelem és szorongás a veseműködésre, de megváltoztathatja a vastagbél flóráját is. Ennek eredményeképpen a has a képződő gázoktól felfúvódik és fájdalmat okoz (ezt a fájdalmat össze lehet téveszteni a szív- és májbántalmakkal).

Az elfojtott érzelmek az immunrendszerre is hatnak, és ez allergiás reakciókhoz vezethet (por-, virágpor-, ételallergia stb.). Gates professzor kísérleteiből az is kiderült – s megállapítását már sokan igazolták –, hogy a jó hangulat a szervezet számára rendkívül hasznos kémiai anyagokat állít elő, például endorfinokat, amelyek morfinszerű, fájdalomcsillapító vegyületek.

Személy szerint azért örültem ennek a cikknek, mert végre egyre több bizonyítékát látjuk, hogy a tudomány és a misztikum rohamosan közelít egymáshoz.

Elvégre a Föld is "lapos volt" valaha, és őrültnek gondolták azt, aki erről mást gondolt! Pedig egyszerűen csak elfelejtették mindazt, amit korábban már tudtak.

Az emberek az ismert történelmünk előtti korokban tudták és majd újra megtanulják az eddig láthatatlannak tartott energia érzékelését. Lassan ráébredünk, hogy egy ismeretlen világban éltünk mostanáig. A láthatatlan energia felismerése a fizikai világegyetem felfogását is megváltoztatja. Az emberek már elkezdték felfedezni az energia ezen számunkra új formáját, mely a lényegét képezi minden létező dolognak és kisugárzik mindenből, beleértve saját magunkat is. A teljesség igénye nélkül fogalmazva, ez az energia működteti a világot egy bizonyos irányítás alatt.

Gondoljunk az élet összes eseményére. A régi Newton-féle elképzelés az volt, hogy minden véletlenül történik, hogy az ember hozhat jó döntéseket, felkészülhet, de minden eseménynek megvan a maga ok-okozati rendszere, amely független a mi hozzáállásunktól. A modern metafizika legutóbbi felfedezéseinek ismeretében joggal tehető fel a kérdés: nem lehetséges, hogy a világ dinamikusabb ennél? Lehet, hogy alapjaiban valóban mechanikus a működése, de talán finoman reagál a belőlünk kivetülő mentális energiára is! Lehet, hogy bizonyos események bekövetkezését is meggyorsíthatjuk, vagy éppen késleltethetjük, esetleg el is kerülhetjük.



Érdekel ez a terület?

Mert erről a témáról és hasonlókról sok mindent megtanulhatsz egy online tanfolyamon, ahol a spirituális önismerethez szükséges tudnivalókon megyünk végig.

Nézd meg, ha még nem találkoztál vele:


http://spiritmuhelytanfolyam.blogspot.hu/





Legyen szép a napod!

Útikalauz spirituális stopposoknak

Te is régóta keresgélsz már?

Bizonyára van már tapasztalatod a spirituális ismeretek megszerzésében, a témában fellelhető helyek keresgélésében. Na hát nem vagy egyedül! :)


Mivel ez egy olyan terület, amivel nem találkoztunk az iskolában, ritka kivételtől eltekintve szüleinktől sem igen hallhattunk róla, ezért az erre a témára érdeklődővé vált egyén többnyire egyedül kezdi keresgélni, merre, hogyan juthatna okosításra, tanításra. A legtöbb ilyen keresgélő szinte ugyanazon az úton halad, ne adj'Isten csetlik-botlik végig, mint hasonló keresgélő társai. Lehet, hogy Te szerencsésebb voltál, és első perctől kezdve megfelelő és hiteles tanítóra akadtál, de milyen a kiváncsi nebuló? Azért még jobbra-balra kikacsint, hátha ott zöldebb a fű, gyorsabban érik a gyümölcs, netán könnyebb a tanulás...

Mindenesetre összeszedtem néhány pontban, mik azok a tipikius utak, ahol a spirituálisan fejlődni szerető emberek általában elindulnak. Ezek az utak nem jók vagy rosszak, nem is kívánom ezért minősíteni azokat, inkább csak fellebenteni róla a fátylat, hogy mennyire felszínesek, avagy hasznosak.

************************************************************

Egyik ilyen, szinte elsődlegesen induló információszerzés a keresgélés az interneten. Mivel a világhálón ma már felbecsülhetetlen mennyiségű információ található, ezért teljesen bizonyos, hogy ezoterikus, spirituális témákban is bőven fogunk találni olvasnivalót. Sőt, lehetnek területek, melyekkel kapcsolatban a bőség zavara fog elárasztani minket.És éppen itt a bökkenő!
Vajon melyik információ hiteles? Melyikre van éppen szükségem? A találomra kiválasztott irányzatok jó irányba visznek-e, vagy egyáltalán visznek-e valahová? Szóval nyilvánvaló a probléma a találomra történő internetes keresgéléssel: bár valóban nagyon szórakoztató és érdekes is lehet, de nincs benne rendszer, az ember csak tapogatódzik és előbb-utóbb teljes lesz benne a káosz.


Kicsit tradícionálisabb módszernek számít ma már, hogy könyvesboltok ezoterikus irodalommal feltöltött polcain kutakodunk és többé-kevésbé érzés alapon vásárolunk. Félreértés ne essék, én is imádok könyvesboltokban barangolni, keresgélni! Ha az ember rábukkan egy-egy régóta áhított könyvre, vagy kedvenc írójára, szeretett témájára, az óriási boldogságot tud adni!
De! Te mindig tudtad, hogy mit keresel, vagy inkább céltalanul bolyongtál? Ha tudtad, hányszor találtad meg? Ha megtaláltad, hányszor voltál elégedett és hányszor csalódtál? Nem, természetesen le ne szokj a könyvekről! De biztos, hogy a fejlődéshez elegendő a találomra történő olvasgatás?


A következő, már merészebb lépés a különböző csoportok felkeresése. Na ez érdekes tapasztalásokat hozhat, jót és rosszat egyaránt! Mert amekkora boldogság rokon lelkekkel egy ilyen csoportban találkozni, ugyanakkora trauma lehet idegen, netán valamilyen szélsőséges csoportba bekerülni. Persze lehet próbálkozni több ilyen csoport megkeresésével, de olykor a sok negatív élménybe nagyon bele lehet fáradni. Kicsit aranymosás jelleget ölthet a dolog, mire sikerül megtalálni a számunkra megfelelőt. Ha viszont megtaláljuk a nekünk ideális csoportosulást vagy társaságot, akkor érdemes ott lehorgonyozni és a felemelő és fejlesztő élményekben elmerülni. Ilyenkor csak egy valamire kell odafigyelni, ne legyen a tanításban helyben járás, egy helyben topogás, történjen előrelépés, fejlődés, haladás.


Útunk során az egyik legbiztosabb találkozási pont a különböző tanfolyamok felfedezése. Ez teljesen rendben van, hiszen életünk során a legtöbb információt és tudást különböző iskolákban szereztük meg, illetve mélységekbe menő ismeretszerzést már rendszerezett tanulmányokból sajátíthattunk el. Egy valamire viszont nagyon fontos odafigyelni!
Ha bármelyik tanfolyam egyedül üdvözítőnek kiáltja ki a saját módszerét, ott érdemes rajta elgondolkozni, akarunk-e a saját kárunkon, esetleg drága pénzért valamilyen dogmatikus képzésen részt venni.


És van még egy újabban igen népszerű módja a spirituális útkeresésnek: a személyes tanácsadó felkeresése. Na már most.. hangsúlyozottan utalnék az eddig leírtakra! Ki az a tanácsadó?? (gyógyító... látó... beavató... megvilágosító... tanító... mester... guru... vagy mai divatszóval: coach...) Mert ha hiteles, érett, tiszta és szakavatott emberről van szó, akinek munkásságát akár referenciák alapján is ismerhetjük, akkor jó. Ha még fiatal a tanácsadó, de ilyen hiteles mestertől tanult, szakavatott képzéseken vett részt, látszik rajta, hogy nyugalmat árasztó, megbízható, akkor is lehet jó. De ha bármi rossz érzésed van a személlyel kapcsolatban, túlzott titokzatosságot, esetleg félelmet gerjeszt maga körül, akkor gondold meg....


Amit mindenképpen tudnod kell, ha ilyen jellegű tanácsadásra mégy manapság valakihez. Ez nagy valószínűséggel egy személy szűrője lesz, aki a saját tapasztalásain keresztül ad majd tanácsot. Meghallgat, értékeli amit hallott, aztán mond valamit, ami a saját hitét és értékvilágát tükrözi. Ez lehet hogy jó neked, lehet, hogy nem. Honnan tudod? Onnan, hogy tudsz-e vele azonosulni? Tudod-e a sajátodnak érezni? Ha igen, szerencséd volt, jó emberhez mentél. Ha nem... hát tanulópénzt fizettél.
Tudod mi a legjobb tanács?
Amit kívülállóként önmagadnak adnál! Vagy amit a legjobb barátodnak mondanál, ha ő lenne a te bőrödben és te a helyzetet kívülről láthatnád.


Persze ez többnyire nem ilyen egyszerű. Ezért megnyugtatlak, vannak nagyszerű tanácsadók! Csak óva intettelek, hogy kiléte felől alaposan tájékozódjál!






*************************************************************






De van egy jó hírem számodra.


Akarod tudni, mi az?


A jó hír az, hogy minden megtanulható.


Képes lehetsz pl. saját érdek és érzelmi rendszereden kívülre lépni és saját, önmagad felsőbbrendű énjeként önmagadra vagy helyzetedre tekinteni, majd arról döntést hozni.


Na de erről még beszélgetünk...

Spirituális tévutak, avagy merre megy az út az erdőbe....

Talán segítséget nyújthatok Neked, ha összegzek néhány spirituális tévutat és tévhitet, ami szinte menetrendszerűen ismétlődve újra és újra felbukkan a megvilágosodást keresők világában.


Az első ilyen, ami már-már irritálóan bántó tud lenni a szememben, az az álspiritualizmus. Amikor emberek úgy viselkednek, öltöznek és beszélnek, ahogyan szerintük egy spirituális embernek illik. Áhitatos csöndben, révült tekintettel, mesterkélten monoton, vagy más természetellenes módon mondják el a mondandójukat, közben színpadias pózokban tetszelegnek önmaguknak. Ez természetesen fényévekre van a valódi spirituális felismerésektől, egy valóban spirituális ember életvitelétől.


A második téveszme: csak szenvedéseken keresztül szerezhető valódi spirituális tudás. A szenvedésnek és a tudásnak semmilyen módon nincs köze egymáshoz. A szenvedéssel semmiféle tapasztalatot sem szerzünk spirituálisan, legfeljebb annyit, hogy rájöjjünk: nem kellene hagyni, hogy szenvedjünk, nem kellene hagyni, hogy bántsanak bennünket, hanem tovább kellene lépnünk a szenvedés meggyógyítása, az életünk javítása felé. Nyugodtan fogj gyanút, ha olyan mesterre akadsz, aki szerint a szenvedés büntetés, a fájdalom természetes, és a változtatás és gyógyítás helyett tűrnöd kell.


A harmadik tévhit, az Add meg Uram de azonnal spiritualitás. Ma egy olyan kultúrában élünk, ami mindennél jobban díjazza a sebességet, az azonnali eredményt, a több feladat párhuzamos végzését, az információk őrült gyors áramlásának őrült gyors felfogását. Ez a módszer azonban nem húzható rá a spirituális fejlődésre, ezt az utat nem lehet sem villámsebességgel, sem gyorstalpalón végigjárni. Ha mégis így próbálja valaki, egyenes úton lesz az első téveszme felé.


Következő tévút: Ha ezzel a területtel foglalkozom, mindenképpen tanító, gyógyító, vagy más spirituális munkás kell hogy legyek. Ez természetesen óriási tévedés! Manapság rengetegen dolgoznak saját tudatosságukon úgy, hogy távolról sem ez a kenyérkereső foglalkozásuk. Ha a spirituális úton haladva megérint a vágy, hogy segíts másoknak ugyanezen az úton, elképzelhető, hogy ilyen foglalkozásra térsz át. De ezt csak akkor tedd, ha ez a vágy valóban belülről jövő, ha hívás értékű. Elképzelhető, hogy már eddig is valamilyen hasonló területen dolgoztál, csak a végső kiteljesedéshez hiányzott a spirituális megvilágosodottság.
Nagyon valószínű, hogy a spirituális életfeladatod tökéletesen illeszkedik már a jelenlegi életedhez is, hiszen már eddigi tapasztalataid is részét képezik jelen életed feladatának.


Ötödik téveszme azt elhinni, hogy csak egy szent és megvilágosító út van! Sajnos ebbe a tévedésbe naponta halnak bele emberek, pedig az igazság az, hogy számtalan szent út létezik, amelyek ugyanazt az igazságot tanítják, csak más szavakkal. Persze a számtalan igaz út létezése sajnos nem zárja ki a számtalan csalás, félrevezetés és kamu létezését sem. Lehet hogy egyszerűbb lenne, ha valóban csak egy út létezne, de így legalább megmarad a szabadságunk, hogy mi magunk dönthessük el, melyik úton járjunk.
Nekem az a javaslatom, hogy ha az út amit választottál azt tanítja, hogy mindenki más hülye, esetleg meg is kellene őket téríteni, onnan inkább menekülj. És akkor még ki sem térnem az "öljük meg őket, mert mást követnek" típusú hitekre! Az igazi spirituális utak nem ítélnek el senkit, nem kényszerítenek semmire, legfőképpen pedig nem ölnek.


Hatodik rettenetes téveszme: A kiválasztottság komplexus. Ez már nagyon sok bajt hozott eddig is az emberiségre! Ha úgynevezett tömeges kiválasztottsági komplexusról van szó, akkor tagjai hiszik önmagukról, hogy a "mi csoportunk" spirituálisan fejlettebb, erősebb, megvilágosodottabb, vagy egyszerűen csak jobb, mint bármely másik csoport. Ha egyéni ez a komplexus, akkor annak viselőjének rögeszmés meggyőződése, hogy egyedüli megváltója lehet az emberiségnek, egyedüli útmutatója, akit az emberiségnek kötelessége követnie. Az ilyen kiválasztottsági komplexusban szenvedő egyének sokszor nem riadnak vissza szélsőséges módszerektől sem annak érdekében, hogy minél több követőre tegyenek szert.
Fontos különbség van aközött, hogy valaki felismerte a számára legmegfelelőbb utat, vagy azt hiszi, hogy övé az egyetlen.


A végére hagytam egy amolyan halálos vírust, a Megérkeztem a spirituális út végére szindrómát. Ennek a változatnak kedvenc mondata: Én már előző életeimben megvilágosodtam és most csak tanítani és gyógyítani jöttem vissza a Földre.
Számtalan módon lehetne eret vágni ezen a fajta állításon, de talán a legegyszerűbb kérdés, hogy ott ahol, és úgy, ahogyan most él, tényleg a legmegfelelőbb helye és módja az emberiség megsegítésének?
Az igazság az, hogy a spirituális fejlődés abban a pillanatban megáll, ahogy ez a hiedelem kikristályosodik a pszichében, amikor úgy gondoljuk, elértük a végcélt.
De ez már talán inkább pszichiátriai probléma.


Természetesen ez nem egy átfogó elemzés volt a témával kapcsolatban, inkább csak egy kis csokor a leggyakoribbakból. Ha keresed az utad, remélem egy-két támpontot adhattam számodra.